Éppen ezért lényegtelen, mit keresett a Jobbik alelnöke a bokorban, a felesége és a jobbikos hölgyek magánélete pedig végképp nem tartozik a közre. Láthatjuk, a Ripost című bulvárlap, karöltve a 888.hu-val, a PestiSrácokkal és az Origóval mégis egyre lejjebb süllyed ezen a téren, már a vagyonmegosztásról elmélkedve. Annyit tehetünk, hogy G. Fodor Gábor mellett kiemeljük végre Ómolnár Miklós és György Bence főszerkesztők nevét is, mert az azért tényleg nem igazságos, hogy mindig minden G. Fodoron csattanjon.
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a Tóbiás-esettel szemben itt nem önjáró újságírókat láthatunk: Volner János megleckéztetésének szándéka máshonnan eredhet. A fő kérdések tehát: mit keresett a fotós a bokorban, ki küldte őt, és honnan szerezték az információkat Volnerről? Valóban titkosszolgálati munkáról lenne szó, ahogy a jobbikos politikus gyanítja? Vagy csak egy belső ember súgott, aki összekapott a pártvezetéssel? Utóbbi lenne a szerencsésebb eset, annál ijesztőbb opció ugyanis kevés van, mint hogy a hatalom ellenzéki politikusokat nyomoztat le, a követésükre állít rá embereket. Itt már nem is csak Volnerről van szó: sérül a felesége, a családja, a politikus szerint pedig már nem közszereplő hölgyismerőseit hívogatják privát számaikon, hogy kielégítették-e őt a bokorban. Adódik a kérdés: vizsgálódik-e már a nemzetbiztonság? Megtehetnék, hiszen Volnerék korábban bejelentést is tettek a megfigyelés miatt. Ennek ellenére mintha nem kapkodnák magukat, ahogy más gyanús eseteknél sem: ugyanezeken a hasábokon hívtuk fel a figyelmet az Eötvös Károly Intézet feltételezett lehallgatására, amelyről továbbra sem tudhatunk semmi biztosat.
Ahogy Volner-ügyben is nyugtalanítóan keveset tudunk, és ez teszi az egészet annyira kiábrándítóvá. A közéletbe vetett bizalmat ugyanis nem az fogja erősíteni, ha megtudjuk, egyik-másik politikus kivel vonul félre, hanem az, ha a hasonló gyanús eseteknél fény derül a megfigyelő kilétére is. Ahogy Schiffer András írta: magánügy, ha valaki bokorba viszi a szeretőjét, de közügy, ha közpénzen luxusszállodába. S közügy az is, ha a hatalom az előbbire állít rá bárkit, paparazzót vagy titkosszolgát. Mert mi lesz a következő: míg az alelnökről a Ripostba mennek a fotók, addig a kis helyi vezetőt elég lesz zsarolni a képpel, és egy kis információcsepegtetésre rábírni? Sajnos ez az egész nagyon emlékeztet egy korábbi időszakra. Titkok pedig vannak bőven most is, csak nem mindegy, hogy egy képviselő magánéleti vagy a hatalom közérdekű titkairól van szó.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!