Rég nem éreztem olyan remegést a gyomromban, mint a múlt heti magyar–belga mérkőzés előtt. Ez nem meglepő, elvégre a magyar válogatott harminc éve nem jutott ki semmilyen világversenyre (húsz éve még az olimpiára sem). Bár a 4-0-s vereség miatt kicsit keserédes a szereplésünk, mégis inkább az említett gyomorremegésre hívnám fel a figyelmet. Pontosabban a remegés lehetőségére. Arra az érzésre, amitől gyermekkorom óta megfosztottak olyanok, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne a magyar labdarúgás környékén.
Az ifjúkorától Németországban pallérozódó, a modern futballkultúrát magába szívó Dárdai Pál, majd Bernd Storck és Andy Möller ugyanis bebizonyították: még a gyötrelmes magyar futballvalóságban szocializálódott labdarúgókkal is lehet eredményt elérni. Méghozzá viszonylag rövid idő alatt. Gondoljunk csak bele: az Eb-selejtező kezdetén még kikaptunk az északírektől (Pintér Attila „irányításával”), végül kis szerencsével direktben is kijuthattunk volna a franciaországi tornára. A pótselejtezőn viszont már simán búcsúztattuk a norvégokat – azt a Norvégiát, amely az utóbbi évtizedekben több kínos vereséget mért ránk.
A pótselejtező után is fejlődött a csapat: remizett a világklasszisok sorát felvonultató Horvátországgal és Elefántcsontparttal, az Európa-bajnokságon pedig a mérkőzéseket végig kontroll alatt tartva vette az akadályokat a nyolcaddöntőig. A sorozatterhelést és a fokozott koncentrációt játékosaink – sokan a magyar bajnokságból érkeztek az elitbe – már nem bírták nemzetközi tornarutin híján, ám egyértelműen kiderült: nem feltétlen csak bennük kell keresnünk a hibát, ha a magyar válogatott több évtizedes kudarctörténetét boncolgatjuk.
Minden személyeskedés nélkül leszögezhető: az Európa-bajnoki sikerrel beigazolódott az egy helyben toporgó, fejlődni képtelen – tisztelet a kivételnek –, belterjes magyar edzői kar és/vagy klubmenedzsmentek alkalmatlansága. Többen közülük minden változás ellenzői, egyben az állóvíz kizárólagos haszonélvezői. Egyesek még a mostani sikerből is hasznot húznak, és szemrebbenés nélkül „szakértenek” különböző médiumokban.