Tudás nélkül nincs növekedés

Innovációs teljesítményünk nem éri el az Európai Unió országainak átlagát.

A mutatók között kifejezetten rossz az állam kutatás-fejlesztést (K+F) támogató befektetéseinek GDP-százalékban mért nagysága (0,38 százalék), ezzel az értékkel közelítjük az EU leggyengébb teljesítményét felmutató Bulgáriáét (0,27 százalék). A cégek viszont növelték K+F-kiadásaikat, de még így is jobb pozícióban van nálunk Csehország és Szlovénia, és az EU-átlaghoz képest is le vagyunk maradva. A K+F humántőke-hátterének biztosítása szempontjából fontos doktoranduszhallgatók száma tekintetében csak az uniós átlag felét érjük el. A céges eredményeket mérő mutatóknál továbbra is rosszak a magyar kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) adatai. Az innovációt folytató kkv-k aránya az EU-s átlag fele alatt van. Sőt, régiónkban is csak a lengyel adat gyengébb egy kicsit a miénknél. Nem állunk viszont rosszul a tudásalapú munkát végzők aránya tekintetében. Ez a mutató azonban valamennyi foglalkoztatotthoz viszonyított adat – beleértve az államiakat is –, így nem ad objektív képet a gazdaságban, a cégeknél tudásalapú tevékenységet folytatók számáról.

Az elemzések azt mutatják, hogy a versenyképesség-javítás és a gazdasági növekedés szempontjából egyaránt fontos tényező, az innovativitás tekintetében egyes területeken javítottuk ugyan a pozícióinkat, de ez kevés volt ahhoz, hogy az EU-s országok között előbbre lépjünk. Az átlagos értéknél tízzel rosszabb a pozíciónk, amely a nyolcadik legrosszabb érték, s egyhelynyi lecsúszást jelent a 2015. évihez képest. A régión belüli teljesítményjavulás gyorsasága tekintetében csak Lengyelországot, Bulgáriát és Romániát tudtuk megelőzni. A 2008 és 2015 közötti időszakon belül javulásunk mértéke 0,4 százalékos volt. Ennek oka, hogy – másokhoz képest – továbbra is keveset fordítunk a humán tőke erősítésére, a tudásszint növelésére. Ezt érzékelteti, hogy az általános innovációs index alapján elért, alulról számított nyolcadik helyünknél két hellyel rosszabb, hatodik pozícióban vagyunk a humánerőforrások területén.

A tanulmány adatait érdemes tovább elemezni, és stratégiát megfogalmazni arra nézve, hogyan gyorsíthatnánk fel felzárkózásunkat innovációs teljesítményünk tekintetében. Ez tenné lehetővé ugyanis azt, hogy nem csak több, de jobb munkahely jöhessen létre, továbbá hogy exportunk új tudás- és innovációtartalmának növelésével exportáraink is emelkedhessenek, és így az export még biztonságosabban járulhasson hozzá a gazdasági növekedéshez.

Végül megoldást kell találni végre arra, hogy a kkv-szektor innovatív szelete növekedésnek induljon. Ez egyrészt a kkv-k üzleti környezetének bürokráciamentesítését, vállalkozóbaráttá formálását igényelné, másrészt érdemben kellene javítani a kis cégek közbeszerzési munkákhoz, illetve EU-s pályázatokhoz jutási esélyeit. De azt is meg kellene vizsgálni, milyen állami támogatásokkal, kedvezményekkel lehetne végre nemcsak a külföldi nagyvállalatok, hanem a hazai kkv-szektor innovációs tevékenységét is ösztönözni. Valószínű, hogy ehhez – a hazai kkv-k nagy száma miatt – nem stratégiai szövetségek kötése, hanem egy gyakorlati eredményekre törekvő állami kkv-stratégia kidolgozása és megvalósítása lenne a legjobb módszer.

A szerző közgazdász