Megjelent az EU sorrendben tizenötödik, a tagországok innovációs teljesítményét bemutató tanulmánya (European Innovation Scoreboard, 2016). Az összefoglaló mutató alapján egy hellyel lejjebb csúsztunk annak ellenére, hogy több részmutató tekintetében is javult 2015-höz képest a teljesítményünk. Ennek az az oka, hogy mások nálunk is jobban javítottak a teljesítményükön. Ez vezetett oda, hogy a mutatók többsége tekintetében romlott az eredményünk az átlaghoz képest. A 28 ország között idén úgy lettünk 21.-ek, hogy a 2015-ben még mögöttünk lévő Spanyolország megelőzött bennünket.
A tanulmány huszonöt innovációs mutatót elemez, és az ezekből előállított innovációs index alapján négy csoportba osztja az országokat: vezető, erős, mérsékelt és gyenge innovátorokra. A vezető innovátorok az EU átlagánál sokkal jobb eredményekkel büszkélkedhetnek. Ebben a csoportban öt ország – Svédország, Dánia, Finnország, Németország és Hollandia – található.
Az erős innovátorok száma hét, közülük hat teljesítménye jobb, mint az EU-s átlag, egy országé, Szlovéniáé pedig valamivel gyengébb. Magyarország a mérsékelt innovátorok csoportjának alsó részében helyezkedik el, tizennégy ország között a kilencedik. Ebben a csoportban öt hellyel előttünk van Csehország, egy hellyel mögöttünk Szlovákia és két hellyel utánunk Lengyelország. A gyenge innovátorok csoportjának két tagja van: Románia és Bulgária.
A kutatók által vizsgált huszonöt mutató részben az innovációt segítő környezeti elemeket, részben pedig a vállalati és gazdasági eredményeket méri. A környezeti elemek alakulását nagymértékben meghatározzák a mindenkori állami döntések, ezért ezen a területen rajtunk múlik, hogy a jövőben előre tudunk-e lépni. A mellékelt ábrán azokat a mutatókat gyűjtöttük össze, amelyeknél gyorsabb teljesítménynövekedésre lenne szükségünk, illetve megemlítjük két, régiós összehasonlításban jó eredményünket is. A mutatók értékét nemzetközi összehasonlításban láthatjuk.
A huszonötből kiemelt tíz mutató esetében azt látjuk, hogy egy kivétellel jóval az EU-s átlag alatti a teljesítményünk. Az a mutató viszont, amelynél jóval meghaladjuk az átlagot, az exportot méri, amit a Magyarországra települt külföldi összeszerelő cégek, közöttük is különösen a járműipar teljesít. Ezek a cégek éppen azért települtek hozzánk, mert költségeiket az itteni bérszint és a kapott állami támogatások alapján le tudják szorítani, ezzel javítva exportjuk versenyképességét. Nem rossz a teljesítményünk az uniós átlaghoz képest a felsőfokú végzettségűek tekintetében sem, bár Lengyelország és Szlovákia teljesítménye jobb, mint a miénk. Viszont szembetűnő a lemaradásunk az EU átlagához képest a tudásalapú szolgáltatások exportja terén. Ez elsősorban arra utal, hogy a szolgáltatási szektorral szemben nálunk az állami figyelem központjában a termelés áll. Emlékezzünk a sokszor hallott célra, miszerint nekünk kell Európa termelési központjává válnunk. Ebbe az irányba jelentős előrelépés történt. A KSH legutóbbi adatai szerint például a járműipar 2012 januárja és 2016 májusa között megduplázta termelési értékét. Ezen cégek exportteljesítménye jelenik meg kiemelkedő eredményként a közepes és magas technológiai intenzitású termékexport arányszámában.
A mutatók között kifejezetten rossz az állam kutatás-fejlesztést (K+F) támogató befektetéseinek GDP-százalékban mért nagysága (0,38 százalék), ezzel az értékkel közelítjük az EU leggyengébb teljesítményét felmutató Bulgáriáét (0,27 százalék). A cégek viszont növelték K+F-kiadásaikat, de még így is jobb pozícióban van nálunk Csehország és Szlovénia, és az EU-átlaghoz képest is le vagyunk maradva. A K+F humántőke-hátterének biztosítása szempontjából fontos doktoranduszhallgatók száma tekintetében csak az uniós átlag felét érjük el. A céges eredményeket mérő mutatóknál továbbra is rosszak a magyar kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) adatai. Az innovációt folytató kkv-k aránya az EU-s átlag fele alatt van. Sőt, régiónkban is csak a lengyel adat gyengébb egy kicsit a miénknél. Nem állunk viszont rosszul a tudásalapú munkát végzők aránya tekintetében. Ez a mutató azonban valamennyi foglalkoztatotthoz viszonyított adat – beleértve az államiakat is –, így nem ad objektív képet a gazdaságban, a cégeknél tudásalapú tevékenységet folytatók számáról.
Az elemzések azt mutatják, hogy a versenyképesség-javítás és a gazdasági növekedés szempontjából egyaránt fontos tényező, az innovativitás tekintetében egyes területeken javítottuk ugyan a pozícióinkat, de ez kevés volt ahhoz, hogy az EU-s országok között előbbre lépjünk. Az átlagos értéknél tízzel rosszabb a pozíciónk, amely a nyolcadik legrosszabb érték, s egyhelynyi lecsúszást jelent a 2015. évihez képest. A régión belüli teljesítményjavulás gyorsasága tekintetében csak Lengyelországot, Bulgáriát és Romániát tudtuk megelőzni. A 2008 és 2015 közötti időszakon belül javulásunk mértéke 0,4 százalékos volt. Ennek oka, hogy – másokhoz képest – továbbra is keveset fordítunk a humán tőke erősítésére, a tudásszint növelésére. Ezt érzékelteti, hogy az általános innovációs index alapján elért, alulról számított nyolcadik helyünknél két hellyel rosszabb, hatodik pozícióban vagyunk a humánerőforrások területén.
A tanulmány adatait érdemes tovább elemezni, és stratégiát megfogalmazni arra nézve, hogyan gyorsíthatnánk fel felzárkózásunkat innovációs teljesítményünk tekintetében. Ez tenné lehetővé ugyanis azt, hogy nem csak több, de jobb munkahely jöhessen létre, továbbá hogy exportunk új tudás- és innovációtartalmának növelésével exportáraink is emelkedhessenek, és így az export még biztonságosabban járulhasson hozzá a gazdasági növekedéshez.
Végül megoldást kell találni végre arra, hogy a kkv-szektor innovatív szelete növekedésnek induljon. Ez egyrészt a kkv-k üzleti környezetének bürokráciamentesítését, vállalkozóbaráttá formálását igényelné, másrészt érdemben kellene javítani a kis cégek közbeszerzési munkákhoz, illetve EU-s pályázatokhoz jutási esélyeit. De azt is meg kellene vizsgálni, milyen állami támogatásokkal, kedvezményekkel lehetne végre nemcsak a külföldi nagyvállalatok, hanem a hazai kkv-szektor innovációs tevékenységét is ösztönözni. Valószínű, hogy ehhez – a hazai kkv-k nagy száma miatt – nem stratégiai szövetségek kötése, hanem egy gyakorlati eredményekre törekvő állami kkv-stratégia kidolgozása és megvalósítása lenne a legjobb módszer.
A szerző közgazdász
