A túlélés olimpiája

Innen szép nyernie a száz éve nem látott válsággal küzdő Brazíliának.

Lehet, hogy már az egész világ az olimpia lázában ég, és valódi karneváli hangulatban zajlik majd a mai (magyar idő szerint holnapi) riói ünnepélyes megnyitó, de Brazíliának nehéz lesz magára öltenie a lelkes házigazda szerepét. Bekövetkezett ugyanis az, amire senki sem gondolt a rendezés jogának hét évvel ezelőtti odaítélésekor. Az országot száz esztendeje nem látott gazdasági és politikai válság tépázza, és soha ennyire rossz előjelekkel nem indultak még a nyári játékok. A világsajtó hónapok óta zeng a kaotikus előkészületektől, vezető brazil politikusok bukásától, a közbiztonság hiányától vagy a súlyos születési rendellenességet okozó zikavírustól. Durván, több mint 50 százalékkal elszálltak az olimpiai költségek is, így a rendező Rio de Janeiro állam két hónapja pénzügyi válsághelyzetet hirdetett: nem tudja kifizetni sem a nyugdíjakat, sem a rendőrök és a kórházi dolgozók bérét. Nem csoda, ha a braziloknak annyira hiányzik most az olimpia, mint púp a hátukra. De tévedés ne essék: nem pusztán a világ legnagyszabásúbb sporteseményébe rokkant bele a dél-amerikai ország, a lejtőn már korábban megindult.

Előtte azonban soha nem látott aranykor köszöntött rájuk, ami különösen annak fényében tekinthető értékes időszaknak, hogy Brazília korábban évtizedeken át nem tudott kitörni abból az ördögi körből, amelyet mi is jól ismerünk: a krónikus költségvetési hiány és a külföldi eladósodás periódusai váltották egymást. Az új időszámítás 2002-től indult, amikor a nélkülözésbe és az ismétlődő megszorításokba belefáradt tömegek Lula da Silvát választották elnökké, s a baloldali munkáspártot emelték hatalomra. Lula elnöksége a szociális állam megteremtéséről lett híres: gazdaságpolitikája a szegénység felszámolásának és a belső piac megerősítésének két pillérén nyugodott.

Egy ideig ez sikeres is volt, különösen addig, amíg a világgazdaság is fellendülő szakaszát élte, s a brazilok által exportált olaj, réz, vas és mezőgazdasági termények ára emelkedett. Az állami segélyprogramok révén mintegy 30 millió embert – a népesség 15 százalékát – sikerült a szegények sorából a középosztályba emelni, s egyre több szegénynegyedből (a hírhedt favelákból) űzték el a drogbárókat. Az évek során csaknem ötszörösére emelték a minimálbért, miközben jóval olcsóbbak lettek az alapélelmiszerek. Mind többet költöttek az oktatásra és az egészségügyre is, amit megkönnyített, hogy annyi pénz áramlott az országba, mint korábban soha: a hazai cégek növekedése és a külföldi befektetések gazdasági fellendülésről árulkodtak. S még a szerencse is rámosolygott az országra, amikor partjainál hatalmas olajlelőhelyekre bukkantak.

A csúcsponton, 2010 körül a gazdasági növekedés üteme 7,5 százalékos volt, és a munkaképes lakosságnak mindössze négy százaléka volt állástalan. Brazília így új, feltörekvő világhatalomként vállalhatta el a 2014-es futball-világbajnokság és a 2016-os nyári olimpia rendezését. A foci-vb előtt azonban már zavargásokba torkolló tüntetéseken követelték tömegek a két nagy sportesemény előkészületeinek leállítását. Fölösleges luxuskiadásnak tartották ezeket, miközben tanárok, orvosok bérei maradtak el. Ekkor már alig volt gazdasági növekedés, mert a fő felvevőpiacnak számító kínai gazdaság a 2008-as pénzügyi válság hatására erőteljes lassulásba kezdett.

Miután a riói kormány a korábban könnyen jött pénzből nem fejlesztette az ipart, és nem feküdt rá az innovációra, a stagnálás mára visszaesésbe csapott át, amelyet magas infláció és munkanélküliség kísér. Elindult egyfajta társadalmi visszarendeződés: tavaly már 3,6 millióan csúsztak le az új középosztályból. Az ország fejlődését súlyosan hátráltatja a korrupció is, amelynek mértékét a GDP több mint két százalékára becsülik. Idén tavasszal már azért vonultak milliók az utcára, hogy a kormányzati visszaélések ellen tüntessenek – ennek hatására függesztették fel posztjáról a Lulát követő elnököt, az egykori baloldali gerilla Dilma Rousseffet. Hogy a korrupciós botrány mennyire sokakat érint a brazil politikai elitből, az abból is kiderül, hogy a parlament alsóházában ülő képviselők több mint fele ellen folyik eljárás pénzmosás, vesztegetés és egyéb bűncselekmények miatt, de a felsőházban sem jobb az arány.

Elkeserítő folyamatok zajlottak tehát az elmúlt években, amelyek más országok számára is tanulságul szolgálhatnak. Az egyik az, hogy hamar kifullad az a gazdaságpolitikai modell, amely csak a belső kereslet mesterséges – hitelekkel és segélyekkel történő – felpörgetésére épít, ugyanakkor nem ruház be komoly összegeket a jövőt jelentő technológiai fejlesztésekbe. Az is megbosszulta magát, hogy eldurvult a korrupció, a politikusok és a kiválasztott üzleti elit összefonódása szinte kibogozhatatlanná vált. Van azonban egy jó hír is: bármennyire korrupt is Brazília, ott lebuktatják a tilosban járó politikusokat.