Júliusban egymillió-százötvenkétezer utas fordult meg a budapesti Liszt Ferenc repülőtéren, így ez a hónap lett minden idők legjobb júliusa. A reptér három éve sorra döntögeti a rekordokat, és várhatóan az idén sem lesz másként. Az év első hét hónapjában több mint tíz százalékkal volt nagyobb a forgalom, mint tavaly, így az idei utaslétszám várhatóan átlépi a 11 milliót.
Magyarán özönlenek a turisták Budapestre, s ez pénzt hoz az országnak, és munkahelyet teremt. Friss hír, hogy évek óta tartó trend fordult meg, és az év első felében tíz százalékkal jobban nőtt a vidéki szállodák forgalma, mint a budapestieké. A környező országok lakói – csehek, szlovákok, lengyelek, románok – tömegesen jelentek meg a vidéki gyógy- és üdülőhelyeken, és ez azért is örvendetes, mert ezek az emberek nem azért jönnek, mert nálunk viszonylag olcsó az alkohol. Budapestet ugyanis főként a bulituristák foglalták el, akik ideruccannak egy hosszú hétvégére egy fapadossal, a világhálón foglalnak pár napra egy olcsó lakást, majd telehányják a hetedik kerületet. Kevés pénzt költenek el nálunk, de nagy kellemetlenséget okoznak – aki a Gozsdu-udvar környékén lakik, tudna mesélni. Operajegyre sincs szükségük, de sorban állnak a sörbicikliért – Budapest legszebb utcáit elfoglalták a már délelőtt is kurjongató külföldi fiatalok, akik láthatóan nem szomjasak.
Erről akarok beszélni – a világ számos népszerű turistacélpontján egyszerűen élhetetlenek lettek a hétköznapok a minősíthetetlenül viselkedő turisták hordái miatt. Zajterhelést okoznak, szemetelnek, rombolják a környezetet, jelenlétükkel kiszorítják a helyieket jól megszokott világukból. Jöttükre az egekbe emelkednek és a helyiek számára megfizethetetlenek lesznek a lakások és az albérletek árai, mert elkezdik befektetési céllal vásárolni a lakásokat, vagy az Airbnb-n kiadni pár napra. És gondoljuk el, mi a jó abban a ház többi lakójának, ha egy szállodaként működő magánlakásba rendszeresen hajnalban érkezik haza egy részeg társaság? Megszűnnek a városközpontok változatos kisboltjai, mert jobban fogynak a hűtőmágnesek és egyéb szuvenírok. Trendi – és méregdrága – kávézók nyílnak az egykori törzshelyek helyén, mert erre lesz igény. Nemrég Izlandon jártam (az alig 320 ezres szigetországba idén 1,6 millió turistát várnak, vagyis minden helyire öt idegen jut!), ahol egy értelmiségi azon kesergett a helyi lap véleményrovatában, hogy kedvenc kávézójában pár éve még írókkal, ügyvédekkel és színészekkel beszélgethetett, most pedig az a kérdés, egyáltalán lesz-e üres asztal. Amikor legutóbb sikeresen megharcolt egy székért egy japán turistapárral, hiába vizslatta a vendégeket, a pincéreken kívül nem látott ismert arcot. Izlandra ráadásul nem az olcsójánosok járnak – ott ezer forint alatt nincs kávé. A látogatók nagy részét az érintetlen természet vonzza oda, de ha reggel nem indulnak el elég korán a szállásukról, már nem biztos, hogy a legszebb helyekhez odaférnek a többi turistától.
A tömegturizmus bevétele sok esetben nem a helyieket gazdagítja. A látogatók nagy nemzetközi láncok szállodáiban laknak, multik helyi egységeiben étkeznek, így a haszon is eltávozik az országból. Marad a szemét, a zaj és a többi kellemetlenség – a The Economist írása szerint ez annyira kiborította például Palma de Mallorcán a helyieket, hogy valaki felírta egy falra: turista, te vagy a terrorista! Új-Zélandon pedig a helyi lakosok néha egyszerűen elkobozzák a bérelt autó slusszkulcsát azoktól a turistáktól, akik feltűnően bénán, dugókat okozva vezettek a bal oldali közlekedés miatt. A hatóságok egyre több helyen próbálják megszigorítani az Airbnb-n kiadható magánlakásokkal kapcsolatos eddigi laza szabályozást (Berlin, Barcelona, Izland), a Seychelle-szigetek kormánya pedig egyszerűen örökre betiltotta a multicégek óriási szállodaépítkezéseit.
Sokan úgy érzik, turistaként nyugodtan kivetkőzhetnek magukból: félmeztelenül flangálnak mise közben a templomokban, gondolkodás nélkül megállnak vizelni a parkokban, és egyáltalán nem tartják tiszteletben a szabályokat. Üvöltöznek, részegen randalíroznak – nekik ez jár, mert ők nyaralnak, jól kell érezniük magukat.
Egy erdélyi panziós ismerősöm mesélte: az egyhetes nyaralás utolsó napján a vendég nekiállt főzni: hatalmas adag töltött káposztát, vödörnyi fasírtot, üvegekbe elrakott levest készített, mert a panzióban – számára – ingyen elkészíthette a jövő heti otthoni ennivalót. Egy friss hazai felmérés szerint tíz magyar szállásadóból kilencet megloptak a vendégei. Akad olyan hely, ahonnan 15 négyzetméter laminált padlót csomagolt el a nem annyira kedves vendég, de hiányzott öntöttvas kerti pad, perzsa macska és hűtőszekrény is a szálláshelyről.
A fentiek alapján nem csoda, hogy a brit utazási irodák szövetségének vezetője úgy gondolja: maguk a turisták azok, akik megölhetik a turizmust.
