Az ember és teljesítményei

A tévedéseknek sem belátása, sem korrigálása nem szégyen.

Ugyanakkor az elkövetett hibákból tanulni kell mindenkinek, legfőképpen azoknak, akik azt elkövetik. Akár a sportpályán, a medencében, a ringben, akár a sportvezetői székben vagy a kommentátori állásokban. A tévedéseknek sem belátása, sem korrigálása nem szégyen. Bevallom, Gyárfás Tamás úszóelnöktől rendkívüli emberi gesztus lett volna, ha felülemelkedve Hosszú Katinkáékkal folytatott vitáján, a Magyar Úszószövetség elnökeként legalább egyszer megpróbálkozik azzal, hogy valamelyik díjkiosztónál ő adja át az Iron „Arany” Lady érmét, és vállalja azt, hogy a világ szeme láttára gratulál neki a napokban – és az azt megelőző években – nyújtott teljesítményéért. Mert így csak azt látja mindenki, hogy a sportágért amúgy sokat tevő vezető úgy kerüli Katinkát, mint ördög a tömjént, ráadásul – minő pech – mindenki láthatta videón, amikor a nézőtéren mindössze egyvalaki nem tapsolt a 400 méteres vegyes úszásban világcsúccsal győztes sportolónak. A magyar úszóelnök a magyar győztesnek nem volt képes összeütni a tenyerét. Mert nem elég a győzelem után némi cinizmussal azt nyilatkozni, hogy ha kettejük haragszomrádja miatt ilyen eredményes Hosszú Katinka, akkor ezt ő vállalja. Talán nincs még késő ezen változtatnia, hiszen az Iron Lady még két számban biztosan medencébe veti magát. Ebből egyben – mindegy, melyikben – szinte biztos dobogóesélyes.

Ugyancsak megemlítendő a kommentátorok munkája. Csak sajnálni lehet azt, hogy Hajdú B. Istvánból és Horváth Mariannból csak egy van. Ők ugyanis a sportolókhoz, bajnokainkhoz, érmeseinkhez, helyezettjeinkhez méltóan végzik a dolgukat, eszükbe sem jut a világbajnoki csúcsot a világcsúccsal összekeverni, vagy a cselgáncsmérkőzésen a leszorítást felcserélni a fojtással.

Akárhogy folytatódik az olimpia, méltán bízhatunk abban, hogy a hajnalba nyúló órákig is érdemes nézni a riói közvetítéseket, mert kiemelkedő teljesítményükkel a magyar sportolók továbbra is megajándékozzák a nézőket.