Egy öncélú népszavazás

Kormányzati jósda híján nem sokat tudhatunk a referendum uniós hatásairól.

Tegyük hát félre azt az ortodox és idejétmúlt elvárást, hogy a referendumnak konkrét, előre látható közjogi következménye legyen! Hiszen a népszavazási – bocsánat, az azt megelőző „tájékoztató” – kampányból is kiderült, az egésznek az a célja, hogy üzenjünk Brüsszelnek. Mégpedig úgy, hogy ők is megértsék. Azt azonban nem könnyű előre megmondani, „Brüsszel” pontosan mit is fog kihallani a nemek borítékolható túlsúlyából. Azt, hogy a kötelező kvóta tarthatatlan, vagy inkább azt, hogy Magyarország nem érdekelt közös uniós álláspont kialakításában? Elképzelhető, hogy a magyar népszavazás valóban gyökeres változást hoz majd az EU bevándorláspolitikájában – ahogy az is elképzelhető, hogy nem hoz. Sőt, ennyi erővel azt sem nehéz elképzelni, hogy fontos mérföldkőnek bizonyul majd a sokat emlegetett kétsebességes unió felé vezető úton. (Amikor „történelmi” és „sorsfordító” népszavazásról hallunk, jusson eszünkbe, hogy többek között Világos is a történelmünk része, és sorsfordítónak bizonyult.) Vagyis a voksolásnak lehetnek ugyan uniós szintű következményei, de ezek pontos mibenlétéről kormányzati jósda híján nem sokat tudhatunk.

A népszavazás tehát közjogi szempontból feleslegesnek, uniós mozgásterünket tekintve pedig szimpla hazárdjátéknak tűnik. Az egyetlen biztosra vehető következménye – hacsak nem fullad valamilyen különös véletlen folytán totális érdektelenségbe – politikai, sőt pártpolitikai jellegű. Minél magasabb lesz a nemek aránya, annál erőteljesebben betonozza be vezető helyét a Fidesz a politikai versenyben, és annál magabiztosabban fordulhat majd rá a 2018-as választásra. Így a referendumnak csupán áttételesen van köze a migráció és az uniós kvóta kérdéséhez. Már csak azért is, mert legyen bár eredményes a népszavazás, a feltett kérdés alapján az EU továbbra is „telepíthet” hazánkba „illegális bevándorlókat” – csak éppen az Országgyűlés hozzájárulása kell hozzá. Ahhoz tehát, hogy Magyarország biztosan kimaradjon az uniós kvótarendszerből, legfőképpen olyan kormánytöbbségre van szükség, amely semmi szín alatt nem járul hozzá kvótamenekültek befogadásához. Vagyis olyanra, amilyet jelen állás szerint leginkább a Fidesz képes garantálni.

Csakhogy mindezt népszavazás nélkül is tudtuk. Ebben az esetben sokkal tisztességesebb és egyértelműbb lett volna, ha a kormány egyszerűen azt kéri a magyaroktól, hogy erősítsék meg migrációs politikájának legitimációját. Ennek is megvan a maga demokratikus eszköze: az előre hozott választás. Maradjon költői kérdés, vajon a Fidesz miért nem ezt az utat választotta.