Érdemi párbeszédre törekszenek

A menekültválságban leginkább érintett olaszoknál is lesz idén referendum, de nem a migrációról.

Pedig özönlenek a menekültek a déli partokhoz: jönnek Nigériából, Eritreából, Szomáliából, Szudánból, Maliból, Elefántcsontpartról – egytől egyig olyan államokból, ahol politikailag instabil, polgárháborúhoz közeli a helyzet. Olaszországnak ráadásul nemcsak a mostani hullámmal kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy a korábban érkezők többségének sem sikerült a beilleszkedés.

Félelemkeltés és harsogó médiakampány helyett azonban saját szakállukra, puszta emberségből elindították a Mare Nostrum programot, amely a Földközi-tengerből mentett ki csaknem százezer fuldokló menekültet. Nem hagyták őket a sorsukra: a parti őrség tette a dolgát, teljesítette a tenger törvényét. Vízben embert nem hagyott. A túlélőket nyilvánvalóan az olasz táborokban kellett elhelyezni, a társadalom mégsem lázongott, amiért nem hagyták az embereket a tengerbe veszni. Igaz, korábban kérték az EU-t, segítse a Mare Nostrum programot, de süket fülekre találtak, ennek ellenére sem hagyták vízbe fúlni a szerencsétleneket. Az olasz társadalom szemlátomást helyeselte, hogy nem nyelte el az életükért küzdőket a hullámsír. Nem plakátoltak, nem szerveztek referendumot, nem hirdettek kommunikációs kampányt Brüsszel ellen, nem bazíroztak a félelemkeltésre, és nem hangzott el a híradókban percenként a migráns szó. Érdemes az olasz és a magyar állami híradókat összehasonlítani: míg nálunk dőlnek a köztévén a migránshírek, addig náluk csak annyi, amennyit az aznapi, a menekülteket érintő hírek valóban megkövetelnek.

Szemmel láthatólag fel sem vetődött az olaszokban, hogy a kommunikációs teret uraló egybites kormányzati kampánnyal össznépi agymosás szintjére züllesszék le ezt a húsba vágó problémát, mert így egy jottányival sem kerülnek közelebb a modern népvándorlás kérdésének megoldásához. Több évtizede szembesülnek a migrációval, és tisztában vannak annak valódi súlyával. Tudják, hogy nincs értelme Brüsszelnek népszavazáson üzengetni, inkább helyén kell kezelni a veszélyt. Érdemi párbeszédre törekszenek, az uniós vezetőkkel stratégiát alkotni, feladatokat, felelősöket és határidőket kijelölni. Az olasz választópolgárok tudják, hogy nincs az EU-ban hivatalosan elfogadott kötelező kvótarendszer, mert nem hazudott nekik ilyet senki. Azzal is tisztában vannak, milyen komoly terhet jelent Olaszországnak a migránsáradat, amelynek gyökerei elsősorban Észak-Afrikában és a Közel-Keleten keresendők. Vagyis a kérdés rendezéséhez nem kis helyi népszavazásokon, hanem nemzetközi fórumokon juthatunk közelebb.

Épp ezért nincs valódi tétje a magyar belpolitika „pillanatát uraló”, csak látszólag az EU-nak címzett hőbörgésnek, mert ebben a kaotikus népvándorlási történetben az EU csak egy szereplő a sok globális hatalom közül. Amerika, Törökország, Oroszország, Szaúd-Arábia, a gazdag öbölállamok és Irán mind-mind a helyben rendezendő probléma megoldásának egy-egy részese lehetne.

Az olasz választópolgárok, ha valaha is a kezükbe vettek újságot vagy láttak már híradót, akkor arról is értesülhettek, hogy Líbiában évek óta polgárháború zajlik, és hogy az arab tavasz után anarchiához közeli állapotok alakultak ki több észak-afrikai államban. Az sem érheti őket meglepetésként, hogy Afrika szarván és számos szub-szaharai államban régóta polgárháborús helyzet uralkodik, és az emberek sokszor a biztos halál (fegyveres konfliktusok) elől menekülnek, amikor rozoga csónakokba ülve a bizonytalanságot választják. Azért sem rendeznek migránskérdésben referendumot, mert ilyen súlyú nemzetközi problémát nem lehet a napi politika aprópénzére váltani. Értelmetlen, kisstílű és erkölcstelen mások jogos félelméből hasznot húzni. Csak arra szolgál, hogy kommunikációs kampányok mögé rejthessék az aktuális korrupciós ügyeket, és a fenyegető „migránshíradókkal” egyre nagyobb aggodalomban tarthassák az embereket. Azért, hogy minél inkább manipulálhatóvá váljanak, és azt érezzék, védelemre szorulnak.

A menekültügyi és migránshelyzet a kis belpolitikai játszmáknál sokkal nagyobb baj. Matteo Renzi kormányfő francia és német vezetőkkel mini-csúcstalálkozókon tárgyal az EU súlyos gondjairól. Nem pedig infantilis plakátokkal üzenget. Ne legyenek kétségeink: nem oszt, nem szoroz majd Brüsszelben, hogy nálunk érvényes lesz-e ez a népszavazás, és az unió lakosságának cirka 0,8 százaléka egy olyan kvóta ellen szavaz, amely nem is létezik. Egyébként ha lenne ilyen, és a Fidesz valóban el akarta volna kerülni a „kötelező betelepítést”, akkor már rég az alkotmányba foglalt volna egy kvótaellenes törvényt. Hogy „megvédhesse a magyar embereket”. Mégsem ezt tette. Pedig ez lenne a feladata.

A szerző újságíró