Rólunk, magyarokról keveset tudnak a nagyvilágban, és az a kevés is többnyire valami negatívum. Nem segített ezen a helyzeten az Országimázs Központ ténykedése sem, sőt akadtak honfitársaink, akik a központ létezése miatt is rossz hírünket keltették. A külföldiek elsősorban azt tudják népünkről, hogy szőrén üljük meg a lovat, szeretjük a nyers húst, sírva vigadunk, sokat duhajkodunk. Mindemellett Amerikában azt is tudni vélik, hogy a magyar arról ismerszik meg, hogy utolsónak lép be a forgóajtón, de elsőként jön ki belőle. Ám az sem sokkal jobb, amit mi „tudunk” magunkról: a turáni átokról, a széthúzásról, az irigy, névtelenül feljelentő természetünkről. Ezek az önkritikus megállapítások nyilván érvényesek egyesekre, de általában a magyarokra vonatkoztatni őket nagy ostobaság.
Ha mi szapuljuk saját magunkat, azt még elviseljük, de amikor külhoniak lepnek meg bennünket a rólunk szóló ismereteikkel, gyakran megsértődünk. (Nem is mindig ok nélkül.) Közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mi is sokszor mondunk hasonló közhelyeket más népek fiairól és leányairól. Az alábbiakban az Este nevű bulvárlap 1933-as évkönyvének egyik cikkéből szemezgetek. A nagy világ furcsaságai című írás kifejezetten hasznosnak szánt ismeretekkel gazdagította az olvasót. Megjegyzendő, akkoriban sokan éltek e hazában, akik soha nem láttak színes bőrű embert, s a közeli kisvárosnál messzebb nem jutottak a szülőföldjüktől. Tudásuk jelentős része tehát efféle „kalendáriumokból” származott.
Érdekes módon az előítéletek egy része még most, nyolcvan év után is él és hat. V. Károly császár mondásaként maradt fenn: „A spanyol értelmesebbnek látszik, mint amilyen; a francia értelmesebb, mint amilyennek látszik; az olasz értelmesnek látszik és az is; a német nem látszik értelmesnek és nem is az.” A németek szellemi képességeit jellemzi ez a mondás is: „A svábnak negyvenéves korában jön meg az esze.” A német jellemről pedig egy Weber nevű írót idéznek: „Ha látok valakit, aki gyámoltalanabb, semhogy francia lehetne, szertartásosabb, semhogy angol lehetne, őszintébb, mint az olasz, hajlékonyabb, mint a spanyol, élénkebb, mint a hollandi, szerényebb, mint egy orosz, és kész hódolni mindenkinek, akiről azt hiszi, hogy előkelőbb, mint ő, akkor az az ember csak német lehet.” Ennyi ostoba sztereotípiát vajon mely nép fiai képesek összehordani?
A franciákról már jobb benyomásaik voltak a szerzőknek. „A gyarmatokon a spanyolok legelőször templomot építettek, az angolok kocsmát, a franciák erődöt, de az erődben trónteremnek is kellett lennie.” „Közmondásos, hogy a francia a földrajzban tájékozatlan, az üzletkötésben nehézkes, a bürokráciájában a szőrszálhasogatásig pontos, életmódjában, főként étkezésben takarékos, de szerelmes a hazájába, a nőjébe és a bankbetétjébe.” Jellemző még a franciákra, hogy „sokra becsülik azt, aki szépen tud fecsegni”. Másrészt: „A francia télen is könnyen és könnyelműen öltözik otthon, de az utazásra nagyon felkészült és magára ölt minden lehetőt.”
A könnyed franciák után milyenek a nehézkes angolok? „Egy nép sem nézi le annyira a többit, mint az angol.” „Nincs ország a földön, ahol annyira kellene alkalmazkodnia az idegennek a szokásokhoz, mint Angliában.” „Akárhány nyelven tud is beszélni az angol, Angliában minden idegennel csak angolul beszél.” Érdekes, mostanában a franciákról mondanak ilyeneket. De a spanyolok is furcsák: „A spanyol a tojást zsákban szállítja a hátán, a diót pedig kosárban a karján, a vajat centiméterrel méri, az italokat pedig kilónként.” Persze az olaszok sem különbek: „A velenceiek elsősorban kalmárok, ezt ők így fejezik ki: velenceiek vagyunk és csak azután keresztények.” „Az olasz nagyra becsüli a vagyont: közmondása szerint, akinek semmije sincs, az nem is létezik.” (Lehet, hogy Lázár Jánosnak is olasz gyökerei vannak?)
Európa más népeiről nem árt tudni, hogy a „holland nevet a legkevesebbet”. „A holland paraszt nők lába nagy, közmondás, hogy ha egy holland paraszt asszony végigmegy a réten, kész a gyalogút.” „Ha a svájci berúg, zsoltárokat énekel, mert mást nem tud énekelni.” „Norvégiában az öregek is táncolnak, amíg csak járni bírnak.” „Két ország van, ahol az emberek nyáron meztelenül alusznak: Olaszország és Norvégia.”
Lássunk néhányat különböző egzotikus népek szokásaiból: „Keleten a házimunkát a férfiak végzik, s nem a férfi csókol kezet a nőnek, hanem a nő a férfinak.” „Keleten a férfiak sohasem táncolnak, hanem szép fiatal lányok táncolnak helyettük.” „Minden néger Hold-imádó, nappal aludni szeret és csak éjjel vidám és mulatós.” „A világ legbutább népe a tüzföldi, nem tud rendesen beszélni és gondolkodása rendkívül fogyatékos, a legnagyobb szám, amelyet fel bír fogni, a három, de erre sincs külön szava, hanem így fejezi ki: kettő meg egy.”
Úgy tűnik, olykor a politikai korrektségnek is van létjogosultsága.
