De most már maradjunk a nagyszerű magyar irodalomnál, amelynek művelői közt szép számmal voltak nők is, például Szabó Magda, aki mintha egyenesen Kiss Noéminak címezte volna ezeket a mondatait: „aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát, s ha olykor nem tud átlépni a művészet ilyen vagy olyan varázskörén, nem az alkotó tehet róla.”
Ennél pontosabb szavakat aligha találhattunk volna. Úgyhogy nyugodjon meg az olvasó, a nők is, mint „a lakosság fele” (mily lelkesítő definíció ez rólunk!), a magyar irodalom úgy csodálatos, ahogy van. Ésszel és lélekkel kell olvasni, s akkor megmutatja magát.
