Nyugtalan évek

Az állam helyett csak magukra számíthatnak a nyugdíjra várók.

A dolgok jelenlegi állása szerint tehát hosszabb távon a nyugdíjak csökkenésére lehet számítani, s arra, hogy az ellátórendszer egyre nagyobb hiánnyal lesz fenntartható. Ezt, miután a demográfiai fordulatra egyelőre nem lehet számítani – aminek hatása egyébként is legkorábban egy emberöltő után érződne –, legfeljebb egy erős, gyorsan fejlődő gazdaság erőforrásaiból lehetne, ha egyáltalán lehet valamivel ellensúlyozni. Ezért megbocsáthatatlan bűn, hogy a 14 milliárd dollárra rúgó Marshall-segély összegét jelentősen meghaladó uniós támogatásokat elkótyavetyélik a kormányok. Szomorú, hogy évente a magyar gazdaságba érkező és a GDP mintegy öt százalékát kitevő összeg felhasználásával jó esetben is legfeljebb két-három százalékos fejlődést képes elérni manapság az ország. Vagyis a feudális jellegű osztogatásnak betudhatóan elfolyik ez a hatalmas összeg, s esély sincs arra, hogy olyan pályára álljon az ország, amely megteremtené az alapját a nyugdíjkassza kipótlásának. Különösen szomorú, hogy amíg a világ vezető országai a jövőt jelentő tudásba fektetik pénzüket, addig nálunk nyoma sincs a korszerű oktatásnak, a kormány ezáltal jóváhagyja, hogy összeszerelő üzemmé váljon az ország.

Ilyen helyzetben valóban alapvető szerepe lehetne az öngondoskodásnak. Kérdés, hogy költenek-e erre a családok. A legtöbb elemzésből az derül ki, hogy nagyon kevesen. A Deloitte legutóbbi tanulmánya például rámutatott, a családoknak alig tizede képes félretenni. De az is kérdés, hogy bíznak-e a befektetésekben azok, akiknek egyáltalán módjuk nyílna arra, hogy gyűjtsenek öregkorukra. A jelek szerint nem, hiszen negyedszázad sem volt elegendő arra, hogy hatékony pénzügyi ellenőrző rendszert építsen ki az állam. A rendszerváltás óta szinte egyetlen esztendő sem telt el úgy, hogy valamilyen súlyos pénzügyi visszaélésre ne derült volna fény. Elég csak a Baumag, a Pilis Invest, a Duna Profit botrányaira gondolni, ahol tízezreket „szabadítottak meg” százmilliárdoktól, vagy az elmúlt néhány év nagy brókerbotrányait – Quaestor, Buda-Cash vagy a Hungária Értékpapír Zrt. – felidézni, ahol szintén hatalmas összegeket emeltek ki az óvatlan befektetők zsebéből.

Ezek után fel lehet tenni a kérdést, hogy valóban ennyire nem készül az öregkorra az átlag magyar – vagy másképpen készülnek rá? Sok család a bizonytalan pénzügyi befektetések helyett ingatlanra költi az öregkorra szánt pénzét. S ha már az államtól nem számíthat tisztességes ellátásra, annak hozamából egészíti ki csekélyke nyugdíját.