Ne legyenek kétségeink, az egykori német olimpiai bajnok, Thomas Bach vezette NOB egy nem Oroszország méretű és hatalmú nemzet sportolóit simán elkaszálta volna. A teljes hitelvesztést azzal a gesztussal próbálták elkerülni, hogy az orosz versenyzők mindegyikének egyéni engedélyt kellett beszereznie sportágának nemzetközi szövetségétől az induláshoz. A NOB – reputációja megőrzése érdekében – vasárnap pedig úgy döntött, hogy háromfős bizottság dönt a végleges orosz indulókról.
Mindenesetre, amikor az orosz olimpikonok vezetője a „legtisztább” csapatról, a NOB meg reputációról beszél, valójában csak egyetlen dologról nem esik szó, magáról az olimpiai eszményről. Meg arról a több évtizedes vitáról, hogy létezik-e egyáltalán tiszta versenysport. (Csak az elmúlt hetekben az oroszokon kívül román és fehérorosz sportolókat is kizártak az olimpiáról, és sajnos a magyar kajak-kenu sportot sem kerülték el a botrányok.) A modern kori olimpiák már rég nem a „Citius, altius, fortius” jelszavának szellemében zajlanak. S bár az eredmények összevetésénél ma is fontos, ki a gyorsabb, ki jut magasabbra vagy ki az erősebb, ám a versenyek valójában már akkor eldőlnek, amikor kiderül, kik indulnak tisztán, tisztábban vagy a legtisztábban. Talán eljött a jelszócsere ideje a NOB-nál – a jelek szerint a valódi megtisztulás úgyis várat még magára.
