Az orosz lesz a legtisztább csapat az olimpián – közölte magabiztosan Alekszandr Zsukov, miután a küldöttség egy része a múlt hét végén megérkezett Rióba. Az Orosz Olimpiai Bizottság elnökének szavait annak a fényében kellene mosolygás (sőt, röhögés) nélkül értelmeznünk, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végrehajtó bizottsága csak egy héttel korábban döntött arról, hogy nem tiltja ki az összes orosz sportolót a pénteken kezdődő riói játékokról. Miután korábban a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) a 2014-es szocsi téli játékokról szóló jelentésében államilag irányított doppingolással vádolta meg Oroszországot, kevesen fogadtak volna arra, hogy a fehér-kék-piros lobogót is felvonják majd az olimpiai faluban.
Erre végül annak ellenére sor kerül, hogy az úgynevezett McLaren-jelentés – és a korábbi hírek – alapján kémsztoriba illő forgatókönyvek szerint zajlott az államilag támogatott teljesítményfokozás Oroszországban. A felfüggesztett moszkvai laboratórium korábbi, már az Egyesült Államokban élő vezetőjének vallomása szerint az orosz sportminisztérium felügyelete mellett a belföldi titkosszolgálatok segítségével cserélték ki a sportolóktól levett (pozitív) mintákat. A WADA-jelentésből kiderül, hogy a moszkvai és szocsi laborban 2012 és 2015 között legalább 643 pozitív doppingminta „változott” negatívvá. A meghamisított minták mintegy 30 sportágat érintenek, 139 esetben atlétákat, 117 esetben pedig súlyemelőket. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség már korábban eltiltotta az orosz atlétákat a nemzetközi versenyektől, így az olimpiától is. Az Aján Tamás vezette Nemzetközi Súlyemelő-szövetség erről csak a hét végén határozott.
A NOB azonban nem követte a példájukat. Nagy kérdés, hogy Coubertin báró utódjai nem voltak elég bátrak (egyes értelmezések szerint kifejezetten gyáva döntés született), vagy éppen a kollektív bűnösség elutasítása vezetett végül az orosz versenyzők indulásának elfogadásához. Utóbbi kétségtelenül sokkal jobban hangzik. Azonban nem tudhatjuk, mi járt a NOB döntéshozóinak fejében. Az viszont tény, hogy a Szovjetunió széthullása után a Vlagyimir Putyin vezette Oroszország nem csak a sportban szerezte viszonylag gyorsan vissza nagyhatalmi státusát.
Ne legyenek kétségeink, az egykori német olimpiai bajnok, Thomas Bach vezette NOB egy nem Oroszország méretű és hatalmú nemzet sportolóit simán elkaszálta volna. A teljes hitelvesztést azzal a gesztussal próbálták elkerülni, hogy az orosz versenyzők mindegyikének egyéni engedélyt kellett beszereznie sportágának nemzetközi szövetségétől az induláshoz. A NOB – reputációja megőrzése érdekében – vasárnap pedig úgy döntött, hogy háromfős bizottság dönt a végleges orosz indulókról.
Mindenesetre, amikor az orosz olimpikonok vezetője a „legtisztább” csapatról, a NOB meg reputációról beszél, valójában csak egyetlen dologról nem esik szó, magáról az olimpiai eszményről. Meg arról a több évtizedes vitáról, hogy létezik-e egyáltalán tiszta versenysport. (Csak az elmúlt hetekben az oroszokon kívül román és fehérorosz sportolókat is kizártak az olimpiáról, és sajnos a magyar kajak-kenu sportot sem kerülték el a botrányok.) A modern kori olimpiák már rég nem a „Citius, altius, fortius” jelszavának szellemében zajlanak. S bár az eredmények összevetésénél ma is fontos, ki a gyorsabb, ki jut magasabbra vagy ki az erősebb, ám a versenyek valójában már akkor eldőlnek, amikor kiderül, kik indulnak tisztán, tisztábban vagy a legtisztábban. Talán eljött a jelszócsere ideje a NOB-nál – a jelek szerint a valódi megtisztulás úgyis várat még magára.
