Az Egyesült Királyságban lezajlott EU-népszavazás és az azt követő politikai vihar után a nyári szabadságszezon vette át a főszerepet. Brexitügyben csak annyit lehet tudni, hogy ebben az évben már aligha lép formálisan a kormány. Ha így döntöttek, hajtsák is gyorsan végre – az unióból való kilépést követelők győzelme után ez volt a brüsszeli politikusok üzenete, és a brexitpártiak is szívesen látták volna, ha a londoni kormány a sokat emlegetett 50. cikkely érvénybe léptetésével valóban visszafordíthatatlanná teszi a népszavazás döntését. Egyelőre azonban csak annyi biztosítékuk van a tényleges kilépésre, amit Theresa May miniszterelnök „a brexit azt jelenti, brexit” kijelentése magában hordoz. Az új kormányfő jelezte: legkorábban az év végén, de inkább a jövő év elején kerülhet sor a „válóper” beadására.
Így a lakosság számára a brexitgyőzelem eddig egyetlen kézzelfogható következménye a font jelentős gyengülése, ami a banki alapkamat 0,25 százalékra való csökkentése nyomán tovább folytatódott. A Bank of England csütörtöki bejelentését követően már 1,18 euró alatt jár a font, a brexit előtti 410 forintos árfolyam 366-ra csökkent, a tavaly novemberi csúcshoz képest pedig közel 18 százalékos a gyengülés. Míg a britek számára ez – egyelőre – csak az európai nyaralás idején jelent drágulást, az Egyesült Királyságban dolgozó, de családjukat saját hazájukban támogató munkavállalóknak folyamatos bevételkiesést hoz. Így azok, akik számára az angliai munkavállalás nettó jövedelme csak kevéssel haladta meg a hazai lehetőségeket, valószínűleg helyzetük újraértékelésére kényszerülnek. És persze a gyenge font következtében az EU-ból származó termékek szintén drágulni fognak, ami tovább növeli az itteni élet költségeit.
Az egészségügyben dolgozók emellett azt is megérzik, hogy a folyamatos forráshiányban szenvedő egészségügyi ellátórendszer a költségcsökkentés érdekében igyekszik felszámolni a helyettesítéseket, és rendes főállásban kívánja foglalkoztatni az orvosokat és nővéreket. Ez ugyan nagyobb létbiztonságot jelent, de a dolgozó nettó bevétele jelentős mértékben csökken – és ezt az azonnali jövedelemkiesést a betegszabadság vagy a későbbi nyugdíj nem pótolja.
Így könnyen lehet, hogy a népszavazási kampány talán legfontosabb témáját jelentő uniós bevándorlás már a brexitpártiak által sürgetett korlátozások előtt csökkenni fog. Hogy mennyire fontos téma volt ez, azt jól jelzi a maradáspárti Anne Soubry véleménye: a BBC ma este műsorra kerülő brexit-dokumentumfilmjében a volt konzervatív államtitkár úgy fogalmaz, hogy az EU-párti kampány „borzasztó nagy hibát” követett el, amikor nem foglalkozott kellőképpen a bevándorlás kérdésével. „A gazdasági kockázatokra összpontosítottunk, és ez helyes is volt addig, amíg az emberek meg nem unták… a bevándorlásról pedig nem voltunk hajlandók vitatkozni.”
Ugyanebben a műsorban többen is Jeremy Corbyn munkáspárti vezér „langyos” kampányát teszik felelőssé a brexit győzelméért. Corbyn visszautasítja ezeket a vádakat, de tény, hogy az eddig EU-párti Munkáspárt szavazóbázisából is nagyon sokan voksoltak a kilépésre. A Munkáspárt hagyományos, szocialista szárnyát képviselő Corbyn korábban maga is az unióból való kilépést szorgalmazta, most pedig kizárta, hogy újabb népszavazáson kellene megerősíteni a kilépés kialkudott feltételeit. –Tiszteletben kell tartani a nép akaratát – mondta a Munkáspárt vezére, akit a parlamenti frakció 80 százaléka szeretne elmozdítani a helyéről, pártjában viszont olyan támogatást élvez, hogy ez a próbálkozás aligha járhat sikerrel.
Lassan az is kirajzolódik, hogy a szabad munkaerő-áramlás fenntartása – tekintve a bevándorlás korlátozásának már említett erős támogatottságát – politikailag nem lesz elfogadható, így a norvég vagy a svájci minta sem lesz járható út. Ha viszont London korlátozza a munkavállalást, akkor nem férhet hozzá szabadon az egységes uniós piachoz sem. A britek azt remélik, hogy az EU-n kívüli országokkal kötött kereskedelmi egyezményekkel tudják majd ellensúlyozni ezt, illetve hogy a már említett kereskedelmi deficit miatt az uniónak sem lesz érdeke, hogy korlátozásai miatt az Egyesült Királyság hasonló büntetővámokkal sújtsa mondjuk a német autóipar vagy a francia mezőgazdaság termékeit.
A gazdasági érdekek észérvein persze könnyen felülkerekedhetnek a politikai érzelmek. A The Sunday Times tegnapi cikke szerint sokan attól tartanak, hogy a tárgyalások alaphangnemét Martin Selmayr, Jean-Claude Juncker bizottsági elnök kabinetfőnökének britellenes érzelmei fogják meghatározni. Bár nem sikerült őt kinevezni a tárgyalódelegáció vezetőjévé, sokan úgy vélik, hogy a háttérből is irányító szerepe lesz, és aligha fog engedékenységet tanúsítani. Ugyanakkor már jelezte: valójában örül az Egyesült Királyság kilépésének, mert ezzel megnyílik az út a még mélyebb európai integráció előtt.
