Virág Judit szerepe történetünkben a filmbe illő felfedezéseken túl is izgalmas. Talán emlékeznek rá, ő volt az, aki társadalmi munkában szakvéleményt adott az államnak arról, hogy a Golgota nem ér annyit (kilencmillió dollárt), amennyit Pákh Imre kérne érte. Az amerikai– magyar műgyűjtő kétségbe vonta Virág Judit függetlenségét, hiszen az állam a férjétől, Törő Istvántól igyekezett megvenni egy erdélyi érmegyűjteményt – „a családi ezüstöt” – 1,1 milliárd forintért. Aztán a napokban éppen a galériatulajdonos állt ki szakvéleményben Pákh Imre mellett a Golgota-perrel kapcsolatban, mondván, a védetté nyilvánítási eljárás és a pereskedés miatt a műgyűjtők el fognak riadni az országtól. A helyzet tehát tovább bonyolódik.
Pedig a hazai műkincspiac már enélkül is kellően kaotikus. A hamisítás és az illegális kereskedelem megfelelő törvényi szabályozás hiányában végső soron a szemünk előtt zajlik. És mint azt a Vaszary-kép esete is bizonyítja, az elveszett műalkotások is a szemünk előtt függnek, csak éppen ezeket sem vesszük észre. Szükséges dokumentációt a Forster-központ eddig sem tudott felmutatni, a megszüntetésével pedig biztos, hogy jó ideig nem is történik meg a lappangó képek felmérése.
Addig marad Virág Judit.
###HIRDETES2###
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!