Álljunk ki az európai Magyarország mellett!

Akarunk-e évtizedekig ilyen monomániás politikai kultúrát?

Ma különösen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy itt nemcsak a szabadságról, közös demokratikus kultúránk megvédéséről van szó, hanem Európa békéjéről is. Lehet és kell is az uniót súlyos kritikával illetni, különösen gyengeségei, az Európától idegen lobbiérdekek kiszolgálása miatt (akár a multiknak, akár a nagyhatalmi törekvéseknek készül behódolni). Csak mindeközben ne felejtsük el, hogy az unió alkalmasint Európa békéjének és biztonságának garanciája. Pontosan azért jött létre, hogy véget vessünk az Európát megosztó világháborúknak a német–francia megbékélés kiterjesztésével. Ha szétesne az unió, ott és úgy folytatódna Európa történelme, ahol előtte tartottunk: nemzetállamok folyamatos konfliktusa, akár háborúja lenne az unió „alternatívája”. Tudta, hogy ez következik az újabban oly népszerű „nemzetállampárti” agitálásból?

Aki az unió széteséséhez vezető törekvéseket támogat (és leginkább erről szól a kvótanépszavazás), annak tisztában kell lennie a következményekkel: ezzel nemcsak közös hazánk, de országaink békéjét és szabadságát is feláldozzuk. Azt sem túl nehéz kitalálni, hogy mindezzel milyen nagyhatalmi érdekeket szolgál az uniót megosztó V4, mint valami új KGST. Most pár év alatt elherdáljuk, felszámoljuk azt, amit két évszázad szabadságküzdelmeivel sikerült nagy nehezen kivívni. Pedig mennyivel észszerűbb lenne azért fellépni (békés eszközökkel, de határozottan), hogy az unió valóban kontinensünk érdekeit képviselje, más hatalmaktól független, önálló erőként gazdasági és politikai téren egyaránt, mégpedig demokratikusan – aminek ma sajnos kevés jelét látjuk. Erre kellene mindazt a kreatív energiát és közpénzt fordítani, amit most egy szégyenletes népszavazásra pocsékolunk, annak leghalványabb esélye nélkül, hogy érdekeinket ezáltal jobban érvényesíthetjük az unió közös döntéshozó mechanizmusaiban, amelyekre nézve semmilyen kötelező érvényű jogi következménye nincs a szavazás eredményének.

A nyíltan Brüsszel ellen agitáló, lényegében Európa szétverését szorgalmazó népszavazás tétje tehát valóban közös hazánk és történelmi hagyományaink megvédése, de pont a kincstári propagandával ellentétes értelemben. Ha jelent még valamit nekünk történelmi örökségünk, akkor fontos világosan látni, hogy ennek szellemével szöges ellentétben áll a kék plakátos propaganda. Ha saját lelkiismeretünk már annyira elgyengült, hogy sikerült minket elbizonytalanítani a legalapvetőbb kérdésekben, akkor forduljunk azokhoz, akikről főtereinket és főútjainkat elneveztük. Vajon mit gondolt Kossuth vagy Petőfi, mit gondolhatott Bem apó európai kultúránk megvédéséről? Vajon miért harcoltak ’56-ban a pesti srácok? Vajon ma szabad országaink európai sorsközössége ellen harcolnának azok, akik végső soron az egész Európát elnyomással fenyegető nagyhatalmi törekvések ellen küzdöttek? Mindaz ellen, amit most a kék plakátos szavazás maximálisan kiszolgál Aki ezt a kérdést tisztázza magában, és hallgat történelmi lelkiismeretére, az nem szavazhat úgy, ahogy a kíméletlenül harsogó propaganda követeli.

Elvi kérdés, hogy eleve nem lehet igaz, amit ilyen harsány propagandaeszközökkel és -módszerekkel kell sulykolni. Ha valami evidens és valóban magától értetődően következik a kultúránkból, azt nem kell óriásplakátok tömkelegével reklámozni. Gyurcsányék román invázióval fenyegetve érték el azt a nemzeti gyalázatot, hogy megtagadjuk a külhoni magyarságot. Most ezen is túltennénk, ha ezzel a népszavazással kiiratkoznánk Európából, megtagadnánk közös értékeinket és civilizációnkat, aminek szemforgató megvédésére hivatkoznak a „kék cédulás” óriásplakátok.

Nyíltan be is vallják, hogy ez a népszavazás nem csupán négyéves ciklusra adna nekik felhatalmazást, hanem évtizedekre! Felfogtuk ezeknek a szavaknak az értelmét? Akarunk évtizedekig ilyen monomániás politikai kultúrát, ahol a valóban lényeges kérdésekről nem eshet szó a közbeszédben? Akarjuk a mindent átható propagandát, a közéletet terrorizáló kormányzást? Aki akarja, az menjen el, és szavazzon nemmel. Mert az októberi népszavazás mindezek legitimációjáról szól. Az egésznek semmi köze a migránsdrámához, ami nyilvánvalóan csak ürügy az antidemokratikus hatalomgyakorlás legitimálására. Döbbenetes, hogy ’56 kerek évfordulóját azzal akarják megünnepelni, hogy éppen az októberi forradalom hagyományait tagadtatnák meg a magyar választókkal.

Már egy ilyen népszavazás kiírása és megtartása is közjogi botrány, hiszen a mindenkori magyar kormánynak bőségesen vannak jogosítványai arra (talán túl sok is), hogy Brüsszelben vagy bárhol máshol a mi nevünkben képviseljék az általuk fontosnak tartott politikát. Ehhez semmilyen konzultációra vagy népszavazásra nincs szükségük. Elég lenne kormányzati munkát végezniük, ami helyett most kampányolnak, pedig nem erre szól a mandátumuk. Eleve természetellenes, ha egy kormány kezdeményez népszavazást, mert alapvető legitimációs kétség felmerülése esetén szépen le kell mondani, majd a legitimitás helyreállításának normális alkotmányos útját követve előre hozott választásokat kiírni. Bár formálisan semmi sem tiltja, az alkotmány szellemével mégis merőben ellentétes, hogy a népszavazás eredendően civil intézményét a kormány kisajátítja, sőt pártcélok szolgálatába állítja. A kormány és az Országgyűlés a képviseleti rendszer része, amely által a népszuverenitást közvetetten gyakorolják, míg a népszavazás a szuverenitás közvetlen gyakorlásának úgyszólván egyetlen eszköze – egyben a civil kontroll legerősebb közjogi intézménye. Ha ezt sajátítja ki magának egy kormány, azzal a népszuverenitás egészét, illetve közvetlen gyakorlásának lehetőségét is kisajátítja magának: a civil kontroll fő intézményét is mintegy államosítja.

Az ez ellen való fellépésre ad most sajátos alkalmat az októberi népszavazás – feltéve, hogy nemet mondunk az egész erőszakos kampányra, vagyis nem megyünk el szavazni, illetve érvénytelen szavazattal fejezzük ki tiltakozásunkat. Igennel szavazni már csak azért is veszélyes, mert hozzájárulhat ahhoz, hogy érvényes legyen a népszavazás. Ne kockáztassunk: álljunk ki Kossuth, Bem és a pesti srácok történelmi öröksége, az európai Magyarország mellett! Ha ez a tét, fel sem merülhet, hogy nemmel szavazzunk. Inkább tűzzünk kokárdát október 2-án európai hazánk melletti kiállásunk jeléül!

A szerző filozófus