Két legfontosabb nemzeti ünnepünk, március 15-e és október 23-a is olyan szabadságküzdelmekre emlékeztet, amelyek során egyszerre álltunk ki az ország, a nemzet és Európa szabadságáért. Vagy elfelejtettük volna, hogy Kossuth, Bem és Garibaldi még azért küzdöttek együtt, mert számukra elválaszthatatlan volt az, amit ma egyre tragikusabban állítanak egymással szembe a kvótanépszavazás kapcsán? Országaink és Európa szabadsága a reformkortól teljességgel egybeforrt történelmünk máig példaként emlegetett vezéralakjai számára. Nekik még evidencia volt, hogy szűkebb pátriánk békéje és függetlensége is elvész, ha tágabb európai hazánk békéjét és szabadságát nem tudjuk megvédeni.
Mindmáig ezért mondhattuk büszkén, hogy Magyarország nemcsak földrajzilag, hanem irányadó értékeit tekintve is része Európának – persze csak addig, amíg egy népszavazással meg nem tagadjuk történelmi sorsközösségünket Európával. Most pedig betiltották a PM uszítás elleni békedemonstrációját a Kossuth téren, és az MSZP vasárnapi Szabad Európa-napját sem lehet megtartani Mindennek éppúgy nincs semmi köze a baloldali vagy liberális világnézethez, ahogy a migránskérdéshez sincs, mert ezektől teljesen függetlenül, keresztényi, jobboldali és konzervatív alapon is teljességgel elfogadhatatlan manőver európai sorsközösségünk és alapértékeink ellen kampányolni, ami az ország legalapvetőbb történelmi törekvéseinek és eredményeinek megtagadásához vezet. Főleg akkor, ha ezt csalárd módon mindezek nevében teszik.
Vagy elfelejtettük már, hogy 1848 után 1956 szabadságküzdelmét főként azért ünnepelték világtörténelmi tettként, mert akkor sem csak az ország függetlensége volt a tét, hanem európai hazánk megvédése a nagyhatalmi elnyomástól, az idegen uralomtól? Az Európai Unió talán legsúlyosabb hiányossága, hogy nem tette kellőképpen egyértelművé azt a történelmi evidenciát, amelyre valójában épül, és amely az európai országok szabadságharcait kezdettől egybeforrasztotta. Mert az unióval Kossuth, Bem és Garibaldi közös eszménye teljesedhetett be: közös európai hazánk az unióban.
Ma különösen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy itt nemcsak a szabadságról, közös demokratikus kultúránk megvédéséről van szó, hanem Európa békéjéről is. Lehet és kell is az uniót súlyos kritikával illetni, különösen gyengeségei, az Európától idegen lobbiérdekek kiszolgálása miatt (akár a multiknak, akár a nagyhatalmi törekvéseknek készül behódolni). Csak mindeközben ne felejtsük el, hogy az unió alkalmasint Európa békéjének és biztonságának garanciája. Pontosan azért jött létre, hogy véget vessünk az Európát megosztó világháborúknak a német–francia megbékélés kiterjesztésével. Ha szétesne az unió, ott és úgy folytatódna Európa történelme, ahol előtte tartottunk: nemzetállamok folyamatos konfliktusa, akár háborúja lenne az unió „alternatívája”. Tudta, hogy ez következik az újabban oly népszerű „nemzetállampárti” agitálásból?
Aki az unió széteséséhez vezető törekvéseket támogat (és leginkább erről szól a kvótanépszavazás), annak tisztában kell lennie a következményekkel: ezzel nemcsak közös hazánk, de országaink békéjét és szabadságát is feláldozzuk. Azt sem túl nehéz kitalálni, hogy mindezzel milyen nagyhatalmi érdekeket szolgál az uniót megosztó V4, mint valami új KGST. Most pár év alatt elherdáljuk, felszámoljuk azt, amit két évszázad szabadságküzdelmeivel sikerült nagy nehezen kivívni. Pedig mennyivel észszerűbb lenne azért fellépni (békés eszközökkel, de határozottan), hogy az unió valóban kontinensünk érdekeit képviselje, más hatalmaktól független, önálló erőként gazdasági és politikai téren egyaránt, mégpedig demokratikusan – aminek ma sajnos kevés jelét látjuk. Erre kellene mindazt a kreatív energiát és közpénzt fordítani, amit most egy szégyenletes népszavazásra pocsékolunk, annak leghalványabb esélye nélkül, hogy érdekeinket ezáltal jobban érvényesíthetjük az unió közös döntéshozó mechanizmusaiban, amelyekre nézve semmilyen kötelező érvényű jogi következménye nincs a szavazás eredményének.
A nyíltan Brüsszel ellen agitáló, lényegében Európa szétverését szorgalmazó népszavazás tétje tehát valóban közös hazánk és történelmi hagyományaink megvédése, de pont a kincstári propagandával ellentétes értelemben. Ha jelent még valamit nekünk történelmi örökségünk, akkor fontos világosan látni, hogy ennek szellemével szöges ellentétben áll a kék plakátos propaganda. Ha saját lelkiismeretünk már annyira elgyengült, hogy sikerült minket elbizonytalanítani a legalapvetőbb kérdésekben, akkor forduljunk azokhoz, akikről főtereinket és főútjainkat elneveztük. Vajon mit gondolt Kossuth vagy Petőfi, mit gondolhatott Bem apó európai kultúránk megvédéséről? Vajon miért harcoltak ’56-ban a pesti srácok? Vajon ma szabad országaink európai sorsközössége ellen harcolnának azok, akik végső soron az egész Európát elnyomással fenyegető nagyhatalmi törekvések ellen küzdöttek? Mindaz ellen, amit most a kék plakátos szavazás maximálisan kiszolgál Aki ezt a kérdést tisztázza magában, és hallgat történelmi lelkiismeretére, az nem szavazhat úgy, ahogy a kíméletlenül harsogó propaganda követeli.
Elvi kérdés, hogy eleve nem lehet igaz, amit ilyen harsány propagandaeszközökkel és -módszerekkel kell sulykolni. Ha valami evidens és valóban magától értetődően következik a kultúránkból, azt nem kell óriásplakátok tömkelegével reklámozni. Gyurcsányék román invázióval fenyegetve érték el azt a nemzeti gyalázatot, hogy megtagadjuk a külhoni magyarságot. Most ezen is túltennénk, ha ezzel a népszavazással kiiratkoznánk Európából, megtagadnánk közös értékeinket és civilizációnkat, aminek szemforgató megvédésére hivatkoznak a „kék cédulás” óriásplakátok.
Nyíltan be is vallják, hogy ez a népszavazás nem csupán négyéves ciklusra adna nekik felhatalmazást, hanem évtizedekre! Felfogtuk ezeknek a szavaknak az értelmét? Akarunk évtizedekig ilyen monomániás politikai kultúrát, ahol a valóban lényeges kérdésekről nem eshet szó a közbeszédben? Akarjuk a mindent átható propagandát, a közéletet terrorizáló kormányzást? Aki akarja, az menjen el, és szavazzon nemmel. Mert az októberi népszavazás mindezek legitimációjáról szól. Az egésznek semmi köze a migránsdrámához, ami nyilvánvalóan csak ürügy az antidemokratikus hatalomgyakorlás legitimálására. Döbbenetes, hogy ’56 kerek évfordulóját azzal akarják megünnepelni, hogy éppen az októberi forradalom hagyományait tagadtatnák meg a magyar választókkal.
Már egy ilyen népszavazás kiírása és megtartása is közjogi botrány, hiszen a mindenkori magyar kormánynak bőségesen vannak jogosítványai arra (talán túl sok is), hogy Brüsszelben vagy bárhol máshol a mi nevünkben képviseljék az általuk fontosnak tartott politikát. Ehhez semmilyen konzultációra vagy népszavazásra nincs szükségük. Elég lenne kormányzati munkát végezniük, ami helyett most kampányolnak, pedig nem erre szól a mandátumuk. Eleve természetellenes, ha egy kormány kezdeményez népszavazást, mert alapvető legitimációs kétség felmerülése esetén szépen le kell mondani, majd a legitimitás helyreállításának normális alkotmányos útját követve előre hozott választásokat kiírni. Bár formálisan semmi sem tiltja, az alkotmány szellemével mégis merőben ellentétes, hogy a népszavazás eredendően civil intézményét a kormány kisajátítja, sőt pártcélok szolgálatába állítja. A kormány és az Országgyűlés a képviseleti rendszer része, amely által a népszuverenitást közvetetten gyakorolják, míg a népszavazás a szuverenitás közvetlen gyakorlásának úgyszólván egyetlen eszköze – egyben a civil kontroll legerősebb közjogi intézménye. Ha ezt sajátítja ki magának egy kormány, azzal a népszuverenitás egészét, illetve közvetlen gyakorlásának lehetőségét is kisajátítja magának: a civil kontroll fő intézményét is mintegy államosítja.
Az ez ellen való fellépésre ad most sajátos alkalmat az októberi népszavazás – feltéve, hogy nemet mondunk az egész erőszakos kampányra, vagyis nem megyünk el szavazni, illetve érvénytelen szavazattal fejezzük ki tiltakozásunkat. Igennel szavazni már csak azért is veszélyes, mert hozzájárulhat ahhoz, hogy érvényes legyen a népszavazás. Ne kockáztassunk: álljunk ki Kossuth, Bem és a pesti srácok történelmi öröksége, az európai Magyarország mellett! Ha ez a tét, fel sem merülhet, hogy nemmel szavazzunk. Inkább tűzzünk kokárdát október 2-án európai hazánk melletti kiállásunk jeléül!
A szerző filozófus
