Eldőlt-e a megállapodás sorsa?

Egyenlő felek kellenek az USA és az EU szabadkereskedelmi egyezményének aláírásához.

Közben érkezett elutasító vélemény a tengerentúlról is. Egy amerikai szakszervezeti vezető, Richard Trumka gyakorlatilag megismételte az európai kritikákat, kijelentve, hogy az élelmiszer-biztonsággal, a környezettel és a munkaerővel kapcsolatos szabványokat a tervezett egységesítés nem javítaná, hanem rontaná. De érdekes kérdés a britek szerepe is a TTIP-vel kapcsolatban. A népszavazás előtt az amerikai vezetők azzal fenyegették a briteket, hogy ha kilépnek az EU-ból, akkor elesnek a TTIP által kínált lehetőségektől. Ez a fenyegetés azonban éppen ellenkező hatást ért el, hiszen szép számmal vannak a britek között olyanok, akik tiltakoznak a megállapodás ellen. Ezt bizonyították a TTIP elleni tömeges demonstrációk Londonban. Jelenleg azonban az EU tárgyalói továbbra is a 28 ország nevében folytatják a megbeszéléseket az amerikaiakkal, miközben függőben van, mikor is jelentik be a britek hivatalosan is az EU-ból való kiválási szándékukat.

Ráadásul közben éppen a brexit kapcsán újabb szabadkereskedelmi megállapodások körvonalazódnak. Például Ausztrália javasolta a brit miniszterelnök asszonynak, hogy a két ország mielőbb kössön szabadkereskedelmi megállapodást. Az ötlet nem meglepő, hiszen Theresa May is bejelentette, hogy Nagy-Britannia a kilépés után igyekszik majd minél több országgal szabadkereskedelmi együttműködést kiépíteni. Ehhez Liam Fox nemzetközi kereskedelemért felelős államtitkár hozzátette, hogy már sok nem EU-s ország jelezte: szívesen kötnének kereskedelmi szerződéseket a világ ötödik legnagyobb gazdaságával bíró Nagy-Britanniával anélkül, hogy ugyanerre törekednének az EU maradék 27 tagországával.

Összességében tehát nagy Európában a TTIP-vel szembeni ellenállás, és egyre növekszik a CETA-val szembeni is. 2017-ben pedig választások lesznek Németországban és Franciaországban. Ezért óriási a nyomás a politikusokon, hogy a megállapodást ne írják alá. Ezzel szemben az Egyesült Államok erősödő gazdaságának jól jönnének a korlátozásoktól mentes európai piaci lehetőségek. Viszont Amerikában is küszöbön áll az elnökválasztás. Az egyik jelölt, Donald Trump – eddigi nyilatkozatai szerint – nem támogatja a TTIP-t. A másik, Hillary Clinton óvatosabban fogalmaz. Ő valószínűleg inkább mellette van, de mivel a szakszervezetek, amelyek hagyományosan a demokratákat támogatják, féltik a hazai munkahelyeket a TTIP-től, nyíltan és határozottan nem áll ki a megállapodás mellett.

Egy dolog azonban biztos: ha az Európai Bizottságnak és az Obama-adminisztrációnak – amelyek viszont nagyon szeretnék nyélbe ütni a megállapodást – nem sikerül a közeljövőben lezárnia a tárgyalássorozatot, akkor az idei aláírásnak és hatálybalépésnek, amihez a 28 ország parlamentjének ratifikálása is szükséges, semmi esélye nincs. Közben Európában és az Egyesült Államokban egyaránt fel fognak gyorsulni a választásokkal kapcsolatos események, majd amerikai részről ki kell nevezni az új tárgyaló delegáció tagjait is. Ebből az következik, hogy a tárgyalások folytatása még későbbre tolódhat. Ebben az esetben viszont a tárgyaló delegációk személyi változásai és a növekvő civil ellenállás miatt változhat a tervezett szerződés tartalma. A jól ismert egészségügyi, munkavállalói és környezeti problémák mellett ugyanis két különösen érzékeny téma is van a jelenlegi szerződéstervezetben.

Az egyik a klímaügy. Az eddigi tárgyalásokról kiszivárgott hírek szerint a megállapodás veszélyeztetné a 2015 decemberében Párizsban aláírt klímamegállapodás betartását, melynek fontos eleme a földgáz- és olajalapú fosszilisenergia-felhasználás arányának csökkentése az úgynevezett zöldenergia javára. Amerika azonban szeretné növekvő mértékben eladni Európában a rendelkezésére álló palagázt. A másik ügy a demokrácia kérdése. A TTIP egyik legnagyobb veszélye, hogy lehetőséget adna a nemzetközi cégeknek arra, hogy egy, a nemzetállamoktól és az EU-tól is teljesen független, a nagy nemzetközi jogi szaktanácsadó cégek szakértőiből összeálló bíróságon profitvesztésre való hivatkozással megtámadhassák a kormányokat, ha azok például próbálnák megakadályozni a munkavállalókat, a természeti környezetet vagy az egészséget veszélyeztető tevékenységek folytatását. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a lakosság által választott kormány nem védhetné meg a választóit. Helyette a profitérdekek érvényesülnének oly módon, hogy egy senki által meg nem választott cég az üzleti érdekeket védő bíróságon kártérítést követelhetne a kormánytól profitkiesés címén. Vagyis a helyi szabályokat valójában a cégek diktálnák.

Végül a TTIP közeli aláírásával szemben még egy fontos, eddig kevéssé hangsúlyozott érvet is fel kell vetnünk. Ez az EU és az Egyesült Államok gazdasági eredménye közötti növekvő különbség, amely a megállapodás aláírása esetén nagyon előnytelen helyzetbe hozná az unió gazdaságát, illetve annak egyes szektorait. Az EU gazdaságának a világgazdaságban betöltött szerepe a válság óta folyamatosan csökken. Ennek egyik oka, hogy a világ más térségeihez képest az EU-ban még mindig lassú a gazdasági növekedés, és – ezzel összefüggésben – tartósan magas a munkanélküliség és az államadósságok szintje. De nem oldódtak meg a mediterrán országok problémái sem. A görög gazdaság lélegeztetőgépen van, az olasz pedig sodródik a válság felé. Az EU tehát hosszabb ideje küzd komoly gondokkal, s miközben a régieket nem képes megoldani, újabb és újabb problémák keletkeznek. Ezzel szemben az Egyesült Államok gazdasága jobban teljesít. Ebből az következik, hogy az EU-nak először rendbe kellene hoznia saját gazdaságát. Jelenleg ugyanis mint gyenge partner csak veszíthet a TTIP aláírásával. Ez annak ellenére igaz, hogy egyes ágazatok – például a német autóipar – valószínűleg jól járnának vele.

Európa korábban kultúrája, innovativitása, eredményes kisvállalkozásai, szociális és környezeti érzékenysége, a profittal szemben az emberre is figyelő értékrendje miatt volt sikeres és kedvelt hely. Ezeket az értékeket sem most, sem pedig a jövőben nem lenne szabad feláldozni a multicégek érdekében. Ezért a TTIP-t a jelenlegi formájában nem lenne szabad aláírni. A tisztes körülmények között, szabályozott környezetben működő vállalkozások életét nehezítő felesleges korlátok lebontásáról, a bürokrácia leépítéséről szóló megállapodások aláírásának csupán egyenlő felek között lenne értelme.

A szerző közgazdász