A varratmentes Európa. Erről sokat lehetett hallani egykor, még Schengenen túl, migránshullámon innen. Ma már azonban más időket élünk. A schengeni határ déli, keleti kiterjesztése egyelőre ködbe veszett, és persze a szerencsétlenebb fejlődésű határvidékeinken a szétcsúszó betonjárdákon tovább folyik az útlevélvizsgálat.
Határmezsgyéink mindennél jobb vizuális megjelenítését adják a magyar történelemnek. Ezeken a mesélő helyeken általában átautózunk, átbuszozunk, átbiciklizünk. Pedig az itt hagyott apró jelekből nagyon sok minden kiolvasható.
A nyírségi Ömböly romániai túlfelén, Karulypusztán megejtő látványt nyújtott – legalábbis pár éve még biztosan – a falun átvezető, ívesen rakott évszázados bazaltkockás út, jelezvén, hogy itt egykor komoly forgalom lehetett. Egy másik aprócska jel az Ömböly és a határátlépési pont között milliókból felújított útszakasz, amely viszont hiába folytatódik a szomszéd országban, sorompó állítja meg az utazót. És nincs hozzá határőr, hogy felnyissa. Itt bizony elsiették a schengeni csatlakozást, és ezen a ponton egy kis időre ott maradunk mindannyian a félmúlt és a jelen közötti senki földjén.
