A játékszabályokat betartó taxisok így aztán tényleg a rövidebbet húzták. Először is az iparáguk kifehérítése érdekében meghozott törvény miatt alaposan megnövekedtek az adóterheik és a kötelezettségeik. Másodsorban a hiénákat sem ejtették a fejükre. Kivártak, és amikor látták, hogy nem történik semmi, szépen alkalmazkodtak a törvénymódosítás utáni új világhoz: beszereztek egy sárga autót, és folytatták a lehúzást a szokott helyeken. Így a taxisokra vonatkozó szigorítások nem értek sokat, a szakma nem tisztult, vagy csak alig. Nem hagyhatjuk ki a történetből a nevető harmadik Ubert sem. A mára hatóságilag megszüntetett, önkéntességre építő futárapplikációban sokan a megmentőt, mi több, a jövő személyszállításának egyetlen lehetséges útját látták, holott a cég tulajdonképpen nem tett mást, mint hatalmas hasznot húzott Kelet- és Közép-Európa kontrollálatlan közállapotaiból.
Mindenesetre az Uber már nem tényező Magyarországon, így azt hihetnénk, hogy mostantól a Budapesti Közlekedési Központnak, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak, a fogyasztóvédelemnek és a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak más dolga sincs, mint hogy alaposan összehangolt próbautazásaik során szép csendben kivonják a taxishiénákat a budapesti forgalomból. Ehhez képest hol tartunk? Előrántott pisztolyoknál, buherált vagy be sem kapcsolt taxióráknál, hamis számláknál, börtönviselt sofőröknél. Röviden szólva: újra a kilencvenes években. Avagy az alaptörvény preambulumát idézve: az átmenet zavaros éveiben.
