Mire kötelez a bírói eskü?

A vádlottakra kiszabott összesen 125 év szabadságvesztés azonban nem tréfa.

Felmerül a kérdés, hogy az utóbbi verdiktet meghozó bíró döntése mindenben megfelelt-e az esküjében megfogalmazott, általa elfogadott és vallott, aláírásával szentesített követelményeknek. Ez azért rendkívül fontos, mert a bírói eskü szövegében olyan alapvető, elsősorban erkölcsi követelmények szerepelnek, amelyeket törvény határoz meg, és amelyek betartása ennélfogva kötelező. Olyan zsinórmérték ez, amit felül- nem, csak alulmúlni lehet az ítélkezés gyakorlata során. Miről is van szó?

A bírák jogállásáról szóló törvény – visszautalva a közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényre – olyan további követelményeket fogalmaz meg, amelyeket jó, ha ismerünk. Íme: „Fogadom, hogy a rám bízott ügyeket tisztességes eljárásban, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően bírálom el. Hivatásom gyakorlása során az igazságosság és a méltányosság vezérel.” Hát igen, világos törvényi követelmények. A mérce nagyon magas: aki ennek nem tud, vagy – horribile dictu – nem akar megfelelni, nem való erre a pályára.

Elmondhatjuk-e ezek után, hogy minden bíró tisztességesen jár el minden esetben, elfogulatlan, lelkiismeretes, igazságos és méltányos? Mivel az ítélkezés is emberi, mégpedig nagyon magas szintű szakmai tevékenység, szinte kizárt, hogy művelői minden esetben minden követelménynek meg tudjanak felelni. A baj azzal van, ha egy bíró esküjét súlyos gondatlanságból, felkészületlenségből vagy külső ráhatás esetén az annak való megfelelés következtében szegi meg.

Nem ismerem részleteiben a Budaházy-ügy anyagát, de eleve a védők feladata annak elérése, hogy a fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság érvényre juttassa a fenti törvényi követelményeket, és hogy az ügyben igazságos, méltányos, a jogállamiságnak megfelelő jogerős döntés szülessen. Addig is a tiltakozás, a szabad véleménynyilvánítás minden törvényes formája jogszerű és megengedett, még a szakmabeliek részéről is, talán az ügyben védői megbízást ellátók kivételével. Nekik a tárgyalóteremben kell megvívniuk nem könnyű, de szép, hivatásukhoz méltó harcukat.

A büntetőeljárást illetően alapkövetelmény, hogy a vád ne ítélkezzen, a bíróság ne vádoljon, az ítélet pedig mindenben feleljen meg az anyagi és eljárásjogi követelményeknek. A magyar büntető jogszolgáltatásnak ezen a téren még sok adósságot kell törlesztenie, ugyanis túl sokszor adta a nevét ahhoz, hogy a mindenkori hatalom – amelytől egzisztenciálisan is függ – elvárásainak megfeleljen. Így elsősorban a bírák tehetnek a legtöbbet azért, hogy meg tudjanak felelni a magas elvárásoknak. Segítsük őket abban – ki-ki a maga területén –, hogy a közbizalom helyreálljon és megerősödjön, hogy a büntető ítélkezés ne lehessen a mindenkori politikai hatalom kiszolgálója.

A szerző ügyvéd