Másfél hete, szeptember 11-én adták át a Márton Áron Tehetséggondozó Központ kollégiumát Csíkszeredában. A beruházás 5 millió euróba (több mint 1,5 milliárd forint) került, ebből 4 millió eurót (1,2 milliárd forint) az Orbán-kormány adott – nagyon helyesen, hiszen a mindenkori magyar kormánynak fontos feladata a külhoni magyarság támogatása. A „maradék” 1 millió eurót (308 millió forint) egy magánszemély állta, egy egykori gázszerelő, aki fokozatosan a leggazdagabb magyarok közé küzdötte fel magát – az Orbán-kormány hathatós segítségével.
Mészáros Lőrincről van szó: a felcsúti polgármester pénzéért cserébe Pro Urbe kitüntetést adományozott neki a város. Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán így fogalmazott: „Köszönjük szépen, Lőrinc, a Jóisten adjon százszor annyit helyette!” Mészáros Lőrinc – aki a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia elnöke is egyben – az ünnepségen kijelentette: nem titok, hogy a legtehetségesebb fiatalokat elvinnék magukhoz az anyaországba.
A fentiekkel két komoly probléma akad. Az egyik, hogy Mészáros Lőrinc idézett szavai épp ellentétesek a magyar nemzetpolitika legfontosabb célkitűzésével. A 2010-es kormányváltást követően az alaptörvénybe is beleírták: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja [ ] a szülőföldön való boldogulásukat.” Azóta is gyakran hangoztatják mint a hazai nemzetpolitika egyik fontos elemét: a magyar kormány segíti, hogy a külhoni magyarok boldogulhassanak a szülőföldjükön. Ennek megfelelően olyan szakpolitikai stratégiákat dolgoztak ki, amelyek ezt mozdítják előre: a nemzetpolitikáért felelős államtitkárságnak van elképzelése a Kárpát-medence gazdaságfejlesztéséről, és a Nemzetpolitikai Kutatóintézettel közösen kimunkálták a külhoni oktatás fellendítésére vonatkozó terveket is.
A tudatos nemzetpolitikára utaló fenti kezdeményezések ellenére a kormány és az általa támogatott szervek folyamatosan a szülőföldön maradás elve ellenében cselekszenek. A tehetségek határon való átcsalogatása zajlik: nemcsak a tudományos vagy az államigazgatási feladatokra „igazolnak” külhoni magyarokat, hanem az államilag dotált sportklubok is onnan szereznek utánpótlást. Főként a jégkorongban látszik ez, de a közelmúltban a pénzzel szépen kitömött, ám az európai kupákban rendre leszereplő Ferencváros is igazolt csíkszeredai fiatalt.
Vagyis végső soron az Orbán-kormány támogatja, hogy bizonyos sportegyesületek a nemzetstratégiával ellentétesen cselekedjenek.
A másik probléma abból fakad, hogy a korrupciógyanús ügyletek révén meggazdagodott anyaországi oligarchától, Mészáros Lőrinctől fogadták el a pénzt a derék és becsületes székelyek. Igaz, a politikai elit náluk is besározódott: a közelmúltban rendre elővette a román Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) a székelyföldi városok polgármestereit, így Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai városvezetőt is. A korrupciós ügyben végül tisztázta magát a mérnök és közgazdász végzettségű polgármester, aki egy évig nem viselhette hivatalát, és mindvégig koncepciós eljárásnak nevezte besározását.
Őt és más polgármestereket a magyar állam a Külhoni Magyarságért díjjal tüntette ki augusztus 20-a alkalmából, majd jött a székelyföldi jókívánság: legyen Mészáros Lőrincnek 30,8 milliárd forintja! Nem biztos, hogy egy korrupciógyanúba keveredett polgármester részéről – akinek a városában épp a tehetségek elszipkázását készítik elő – szerencsés egy ilyen kívánság egy anyaországi oligarchával kapcsolatban.
