A demokrácia fellegvárában a gazdaság is a hatékonyság elvei szerint szerveződik. Mindenekelőtt a nagy magánbankok magukra vállalják a pénzkibocsátás nyűgét, és legjobb erőiket a kormányzat rendelkezésére bocsátva mindent megtesznek a polgárok adójának ésszerű és takarékos felhasználásáért. Szakmai tapasztalataik révén gondoskodnak arról, hogy a politikai döntéshozók ellen tudjanak állni a populizmus kísértésének: annak, hogy a többségi elv helytelen értelmezésével a vagyontalan és alacsony jövedelmű többség rövid távú érdekeit követve túlzottan megcsapolják az alkotó kisebbség jövedelmét és a teremtő tőke nyereségét, olyan kétes célok érdekében felélve a jövőt, mint a szegénység enyhítése, az oktatási esélyteremtés vagy az egészséghez való állítólagos alapjog érvényesítése. A helyes pénzügyi egyensúly megtartásáért mindent megtesz a gazdaság által e cél érdekében szintén nagylelkűen finanszírozott tudományos szféra, és persze a szabad nyilvánosság, amely segíti a választópolgárokat öntudatosan felülemelkedni önző, partikuláris érdekeiken.
A nemzetközi kapcsolatok terén a kis és nagy népek egyenlő méltóságának elve érvényesül, valamint a szubszidiaritás: a helyi kormányok szabad belátásuk szerint intézhetik az egyszerűen megoldható feladatokat, mint például az alapfokú oktatás vagy a szociális gondoskodás, míg a nemzetközi tőkétől hathatós segítséget kapnak az olyan bonyolult rendszerek működtetéséhez, mint a bank- és biztosítói szféra, a kereskedelem, az energetika, a vízszolgáltatás vagy a bányaipar. A szegényebb nemzetek megsegítésének további jeles intézményei a hitelminősítők, amelyek éberen őrködnek a nemzetek gazdasági stabilitásán, szükség esetén akár érzékeny pénzügyi veszteségek okozásával ösztönözve azok vezetőit a fájdalmas, de szükségszerű reformok véghezvitelére. Méltán tartják például „bóvliban” az olyan országokat, mint Magyarország, amelyeknek az államadóssága majdnem a GDP nyolcvan százalékára rúg, miközben hosszú évek óta csak nehezen tartják az államháztartás hiányát 2,5 százalék alatt. Ellenben melegen ajánlják befektetésre az Egyesült Államok állampapírjait, hiszen itt az adósság alig haladja meg a száz százalékot, miközben a deficit időnként eléri a tíz százalékot. Az puszta véletlen, pontosabban a tiszta versenyben nyújtott kiemelkedő szakmai teljesítmény az oka, hogy mindhárom nagy hitelminősítő amerikai székhelyű.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!