A horvát függetlenség értelme

Oroszbarát irányvonala miatt puccsolta meg saját pártja Karamarko miniszterelnököt.

Horvátország és Szlovénia mára az Európai Unió és a NATO tagja. Horvátországban pedig a tavalyi választásokon visszatért a hatalomba Franjo Tudjman egykori pártja, a HDZ. A pártot Tomislav Karamarko vezette, de nem sikerült egyedül győznie, így koalíciót kellett kötnie egy új jobboldali liberális párttal, a Híddal. Karamarkónak még a kormányfői posztot is át kellett engednie egy független szakértőnek, a kanadai–horvát Tihomir Oreskovicnak. A kabinet azonban egy évig sem maradt hatalmon. Idén májusban a Nacional című zágrábi baloldali hetilap olyan dokumentumokat tett közzé, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy Karamarko felesége annak a Molnak lobbizott egykoron, amellyel a horvát állam még mindig perben áll. Még fontosabb információ volt, hogy a lap szerint Karamarko gyanúsan közel áll bizonyos orosz üzleti körökhöz, és felesége nemcsak a Molnak, de orosz energetikai cégeknek is segített.

Andrija Hebrang, Tudjman egykori helyettese, a HDZ veterán politikusa szerint Horvátország ismét geopolitikai játszmák színterévé vált: Washington vélhetően nem nézte jó szemmel, hogy egy orosz kapcsolatokkal rendelkező politikus lett a HDZ elnöke. Ez azonban nemcsak az amerikaiaknak nem tetszhetett, hanem a HDZ jelentős részének sem. A horvát nacionalizmus számára ugyanis nem kérdés, hová tartozik Horvátország, és kik a szövetségesei.

Tomislav Karamarkót így végül nem is az ellenzéke, hanem a saját pártja buktatta meg. Miután nyilvánosságra kerültek az orosz kapcsolatokról szóló papírok, a párt európai parlamenti képviselői – egy bizonyos Andrej Plenkovic vezetésével – nyáron felszólították a pártelnököt a távozásra. Karamarko kénytelen volt visszalépni, és a HDZ nagy többséggel az említett Andrej Plenkovicot választotta elnökévé. Míg Karamarko a párt szélsőjobboldalát képviselte, és állandóan a konfrontációt kereste, Plenkovic jobbközépről jön: elkötelezett az európai együttműködés és a transzatlanti kapcsolatok mellett. Ellentétben Karamarkóval, aki a horvátországi kisebbségek jelentős részével, különösen a szerbekkel és az olaszokkal szinte folyamatos „háborúban” állt, Plenkovic inkább a megegyezést keresi.

A HDZ így már jobbközép pártként indult a szeptemberi előre hozott választásokon. A változást ahhoz lehetne hasonlítani, mint ha a Fidesz tagsága hirtelen leváltaná Orbán Viktort, és Navracsics Tibort vagy Pokorni Zoltánt ültetné a helyére. Míg Karamarko nyíltan is Orbánt tekintette példaképének, addig Plenkovic inkább kerüli az összehasonlítást.

A Brüsszelből hazatért politikusnak ezzel a stílussal sikerült szeptember közepén nyernie. Andrej Plenkovic horvát miniszterelnökként is a kiegyezést hirdeti a karamarkói háborús logika életben tartása helyett. A Híddal közös kormányához azoknak a szerb és olasz kisebbségi képviselőknek a támogatását is meg akarja szerezni, akiket Karamarko egykoron folyamatosan támadott. A választási kampányban Plen­kovic olyannyira mérsékeltnek mutatkozott, hogy szociáldemokrata kihívója, a korábbi bukott miniszterelnök, Zoran Milanovic gyakorlatilag nacionalistábbnak tűnt nála.

A HDZ a Fidesszel ellentétben valóban néppárt. Több mint kétszázezer tagja van egy alig négymilliós országban (míg a Fidesznek összesen negyvenezer egy tízmilliósban), tehát sokféle vélemény megjelenhet benne. A HDZ Tudj­man után sohasem egyetlen ember kultuszára épült. Ennek megfelelően a pártbeli demokrácia is másképp működik, elvégre Magyarországon aligha lenne elképzelhető, hogy a Fidesz európai parlamenti képviselői megpuccsolják a pártelnököt annak oroszbarát irányvonala miatt.

A HDZ szeptemberi sikere azt is bizonyítja, hogy lehet jobbközép, egyértelműen Európa-barát politikával is győzni a térségünkben. Plenkovic nem harcolni, nem Keletre kacsingatni akar, hanem építkezni. A balkáni geopolitikai játszmákban pedig Horvátország ismét az orosz terjeszkedés egyik akadálya lehet. Elvégre ez a horvát függetlenség értelme.

A szerző jogász, újságíró