Jézusom! Ilyen képzelőerővel áldotta volna meg a mi szerető és jóságos európai Istenünk a mi keresztény európai kultúránk képviselőit? (Minket?) Ugyan. Hiszen a magyarok messze földön híresek a vendégszeretetükről, sőt ez is a kultúránk része, s ha erről valaki mást mondana, az hamar hátrafelé nyilazás áldozatává válna – teszem hozzá, jogosan. De ez a vendégszeretetkép az utóbbi hónapokban nagyon is eltorzult, ugyanúgy messze földön lettünk híresek arról, hogy nincs bennünk, magyarokban semmi empátia, s ez még akkor is így van, ha mostanra fél Európa kerítésben és egyéb menekülthátráltató intézkedésekben gondolkodik, és nem csupán gondolkodik, hanem cselekszik is.
Soha senki nem mondta, hogy ellenőrizetlenül kellene keblünkre ölelni a fél világot, s utolsó fillérjeinket is azokra áldozni, akik kénytelenek elhagyni saját hazájukat. Ellenben azt nagyon sokszor (nagyon, nagyon sokszor) olvastuk és hallottuk, hogy akik most Európába vándorolnak, azok mind terroristák, erőszaktevők, és képtelenek beilleszkedni az európai társadalomba. S hogy lássuk, a világ nem nagyon változik: ugyanezt mondták az amerikás magyarokra is, amikor azok a jobb élet reményében gazdasági bevándorlóként érkeztek az álmok országába. Nem ma volt, de igazán megőrizhetnénk az emléküket. Mert nekik sem volt jobb a helyzetük azokénál, akik most tőlünk kérnek szállást vagy menedéket. Egyszerűen emberi méltóságukban alázták és alázzák meg őket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!