A politika azonban nem a disztingválás tudománya. Egy politikusnak nehéz megértenie azt, hogy ami racionális, az nem evidens. Ő csak azt tudja, hogy ami neki evidens, az mindenkinek racionális kell hogy legyen. A civil gondolkodást ezek a kritériumok nem szabad hogy terheljék. Hiszen ami racionális, az korántsem evidens (különösen nem az a politikában), s az emberi gondolkodás hál’ istennek még mindig nem eléggé uniformizált, vagyis ami nekem evidens, az másnak egyáltalán nem az. És így kerek a világ.
Nem kell mindent akarni. A lényeget kell akarni, a többi mehet a levesbe. Ha a Fidesz kevésbé éber, és nem retteg attól, hogy az ő kormányzása idején aktivizálódó ellenzék könnyen megszervezhet egy a vizitdíjhoz hasonló népszavazást, és ebbéli félelme miatt nem változtatja meg a referendum érvényességi küszöbét, ma büszkén lengethetné a magyar zászlót Brüsszelben. Lehetne hivatkozni egy érvényes népszavazási eredményre, és számos európai ország – ahol jelenleg sokkal nagyobb gondot jelentenek a muszlim közösségek által létrehozott párhuzamos társadalmak – fontolgathatná egy referendum lehetőségét.
Az érvénytelen, de roppant elgondolkodtató számarányról tanúskodó magyarországi népszavazás jelenleg kétélű bárdként forgatható. Érdemes megnézni a külföldi lapok tudósításait: akinek nem tetszik a magyar kormány, az a referendum értékelését azzal kezdi, hogy érvénytelen volt, és ezt sulykolja. Esetleg meg sem említi a nem szavazatok arányát, mint a Der Spiegel online kiadása, vagy simán megbélyegzi az egész aktust, mint az El País, midőn „idegengyűlölő népszavazásról” ír. A tárgyilagosabb Politico amerikai hírportál szerint a migrációról szóló népszavazás az európai politikai játszma része, és bár megemlíti az érvénytelenséget, hangsúlyozza, hogy a 3,58 millió szavazó részvétele mindazonáltal lehengerlő.
