Gyűlölet, nem állatvédelem

Még a nemi erőszak is előbb relativizálható, mint egy oroszlán kilövése?

A közös pont az elképesztő agresszión túl az aránytévesztés, vagyis inkább a dolgok súlyozására való teljes képtelenség. Merne ma Petőfi az ürgeöntésről verselni Arany Lacinak, azonnal feljelentenék kiskorú veszélyeztetéséért, és Kosztolányi is csak azért úszhatná meg, mert a „véresen megölt” rút varangy nem elég aranyos ahhoz, hogy méltó legyen az emberek sajnálatára. A kutyát kocsi után kötőt ugyanazzal a vehemenciával támadják, mint az ebet az út szélén hagyót, az őzet véletlenül elgázolót vagy a vadászt, aki teljesen törvényesen elejtett egy ragadozót: ha az állat kellőképp aranyos vagy nemes, máris indulhat a verbális lincselés.

Mindez némiképp elgondolkodtathat minket: biztos, hogy itt állatszeretetről van szó, és nem mondjuk reménytelen frusztrációról és embergyűlöletről? Meggyőződésem, hogy a „Tudta?” plakátkampányt nem lehetett volna végigvinni népharag nélkül olyan üzenetekkel, hogy hány embert téptek szét megvadult kutyák, vagy hogy a járványokat terjesztő állatok milyen veszélyesek tudnak lenni. Nem: olyan korban élünk, amikor az emberélet egyre inkább le-, míg az állatoké felértékelődik. Hogy Zimbabwéban ártatlan embereket gyilkolnak, hogy Mugabe alatt mennyi kegyetlenség és milyen gazdasági ámokfutás történt, az nem számít. De amikor elejtik Cecilt, az oroszlánt, mindenki felkapja a fejét. Így lett az internet világában az utóbbit kilövő férfi egy időre „a világ leggyűlöltebb embere”, miközben Mugabénak évtizedei vannak a pusztításra – a nyugati embert ez épp annyira fogja érdekelni, mint az, amikor már a századik zimbabweit eszik meg oroszlánok.

Természetesen nincs szó arról, hogy az állatkínzás és az illegális vadászat ne lenne törvénysértő, és az elkövetőknek ne kellene megkapniuk a jogos büntetésüket. Arról sem, hogy az állatvédelem ne lenne fontos és szép dolog. Itt másról beszélünk: az internetes lincselés természetrajzáról, arról, hogy néhány hatásos mondattal emberek tömegeit lehet ráuszítani valakire, akiről valójában mit sem tudnak. A Massachusettsi Műszaki Intézet (MIT) Moral Machine platformja nemrég azt a kérdést feszegette, a válaszadó melyiket találná rosszabbnak egy gázolási helyzetben: ha kiscicát ütne el vagy a piroson áthaladó idős asszonyt. A program egy klasszikus morálfilozófiai dilemmát illusztrál, és használata során kiderül, a válaszadó kit mentene meg inkább. Sima ügy – kommentelte egy felhasználó, aki a teszt során legtöbbször kutyákat mentett meg, és embereket „áldozott be”. Nincs min csodálkozni.