Hogy miért adta föl elveit a kormány, azt nem tudni, de sejteni azért lehet. 2011 szeptemberében Orbán Viktor a lovasberényi kormányülést követően újságírói kérdésre elismerte: ma is azt mondja a külföldi diplomatáknak, ne arra figyeljenek, amit mond, hanem arra, amit cselekszik. A CETA-ügy bizonyítja, hogy szavakban hiába ragaszkodik például a GMO-mentességhez, ha tettei – az egyezmény aláírása – ennek ellentmondanak. Úgy tűnik, a hangos unióellenesség csak belpolitikai érdekeket szolgáló retorika. Ez egyébként nem is áll messze Orbán habitusától, hiszen igazából a küzdelemben érzi jól magát. A szimbolikus kérdésekben – amelyeknek nincs közvetlen anyagi következményük – bátran megteheti, hogy a nép szájíze szerint hősként álljon ellen a brüsszeli nyomásnak. Legrosszabb esetben az unióra mutogatva változtatásokat eszközöl a törvényekben, de megmarad szerepében: a vezető, aki kiáll a népéért. A komoly anyagi vonzattal járó törvények esetében azonban Brüsszel gond nélkül rákényszeríti akaratát. Talán éppen azért van könnyű dolguk az uniós diplomatáknak, mert a hősködés során annyi fekete pontot szerzett a kormányfő, hogy erre hivatkozva könnyen keresztülverik az uniós akaratot.
Annál is inkább érthetetlen Orbán Viktor pálfordulása, mert nem csupán a magyar mezőgazdaság Trianonját jelentheti a tőkeerős és olcsón termelő, GMO-termékeket előállító tengerentúli nagyvállalatok megjelenése a magyar piacon, hanem a hazai tulajdonban lévő ipari és egyéb vállalkozások számára is kivédhetetlen csapással ér fel. Mert senkinek ne legyen kétsége: a kanadai cégek mellett az ott megtelepedett amerikai nagyvállalatok is ugrásra készen várják a piacnyitást.
A hazai kis- és közepes vállalkozások, de még a nagyok jó része is a rendszerváltás óta hatalmas versenyhátrányban van a megtelepedett multikkal szemben. Versenyképességi, termelékenységi lemaradásunkat éppen a közelmúltban ismerte be a kancelláriaminiszter. Nem lehet kétségünk afelől, hogy az egyezmény életbelépésével a nemzetek felett álló bíróságok a tőkeerős és minden hájjal megkent multik javára fognak dönteni a vitás kérdésekben. Annál is inkább, mert a manapság hazánkra jellemző jogi és gazdasági bizonytalanság – sűrűn változó és esetenként visszamenőleges hatályú törvények – még jogalapot is szolgáltathat a nemzetközi vállalatoknak kedvező döntések meghozatalához.
