Üzentünk Brüsszelnek: csak füttyentenek, s mi azonnal feladjuk az elveinket. Az Országgyűlés kormánypárti többsége elfogadta az Európai Unió és Kanada közti szabadkereskedelmi egyezményről (CETA) szóló kormány-előterjesztést – mindössze azt a passzust vették ki belőle, hogy a tagállami hatáskörbe tartozó rendelkezések ideiglenesen életbe léphessenek –, így Orbán Viktor október 27-én aláírja. Már a bejelentés körülményei is arra utalnak, hogy el akarják terelni az egyezményről a közvélemény figyelmét. A népszavazást követő alkotmánymódosításról szóló tájékoztatón mellékesen jelentette be Kósa Lajos frakcióvezető a CETA aláírásáról szóló döntést. Azonnal magyarázkodott is, hogy ez nem jelenti a GMO-mentesség elvének feladását – pedig azt jelenti –, mert nem lépnek életbe olyan rendelkezések, amelyekről Magyarországnak önállóan kellene döntenie.
Ezt az állítást civil szervezetek már korábban cáfolták. Felhívták a figyelmet arra, hogy a CETA-ban szerepel a következő kitétel: „Nemzetközi együttműködésre van szükség olyan, a biotechnológiával összefüggő kérdésekben, mint például a géntechnológiával módosított szervezetek alacsony szintű jelenléte.” (A „szervezet” kifejezés itt terméket jelent.) De Lázár János kancelláriaminiszter is hasonló szellemben nyilatkozott a szeptember 29-i kormányinfón, amikor a következőket mondta: „Mi az agráriumban tudjuk vállalni a génmódosított termékek visszaszorítását. Vámmentes övezetben nehéz a szűrés.” Történik mindez annak ellenére, hogy a magyar alaptörvényben benne van a magyar mezőgazdaság GMO-mentességének biztosítása. Érdekes módon a gazdák érdekvédelmi szervezetei – amelyeknek a képviselői ott ülnek a Fidesz parlamenti frakciójában – nem tiltakoznak, hanem további egyeztetéseket kérnek álláspontjuk kialakításához.
Azért különösen fontos a CETA életbelépésének megakadályozása, mert annak elfogadásával génmanipulált növények, egészségünket károsító vegyi anyagok, hormonkezelt húsok érkezhetnek hazánkba, vita esetén pedig nemzetek felett álló bíróságok döntenek majd.
Hogy miért adta föl elveit a kormány, azt nem tudni, de sejteni azért lehet. 2011 szeptemberében Orbán Viktor a lovasberényi kormányülést követően újságírói kérdésre elismerte: ma is azt mondja a külföldi diplomatáknak, ne arra figyeljenek, amit mond, hanem arra, amit cselekszik. A CETA-ügy bizonyítja, hogy szavakban hiába ragaszkodik például a GMO-mentességhez, ha tettei – az egyezmény aláírása – ennek ellentmondanak. Úgy tűnik, a hangos unióellenesség csak belpolitikai érdekeket szolgáló retorika. Ez egyébként nem is áll messze Orbán habitusától, hiszen igazából a küzdelemben érzi jól magát. A szimbolikus kérdésekben – amelyeknek nincs közvetlen anyagi következményük – bátran megteheti, hogy a nép szájíze szerint hősként álljon ellen a brüsszeli nyomásnak. Legrosszabb esetben az unióra mutogatva változtatásokat eszközöl a törvényekben, de megmarad szerepében: a vezető, aki kiáll a népéért. A komoly anyagi vonzattal járó törvények esetében azonban Brüsszel gond nélkül rákényszeríti akaratát. Talán éppen azért van könnyű dolguk az uniós diplomatáknak, mert a hősködés során annyi fekete pontot szerzett a kormányfő, hogy erre hivatkozva könnyen keresztülverik az uniós akaratot.
Annál is inkább érthetetlen Orbán Viktor pálfordulása, mert nem csupán a magyar mezőgazdaság Trianonját jelentheti a tőkeerős és olcsón termelő, GMO-termékeket előállító tengerentúli nagyvállalatok megjelenése a magyar piacon, hanem a hazai tulajdonban lévő ipari és egyéb vállalkozások számára is kivédhetetlen csapással ér fel. Mert senkinek ne legyen kétsége: a kanadai cégek mellett az ott megtelepedett amerikai nagyvállalatok is ugrásra készen várják a piacnyitást.
A hazai kis- és közepes vállalkozások, de még a nagyok jó része is a rendszerváltás óta hatalmas versenyhátrányban van a megtelepedett multikkal szemben. Versenyképességi, termelékenységi lemaradásunkat éppen a közelmúltban ismerte be a kancelláriaminiszter. Nem lehet kétségünk afelől, hogy az egyezmény életbelépésével a nemzetek felett álló bíróságok a tőkeerős és minden hájjal megkent multik javára fognak dönteni a vitás kérdésekben. Annál is inkább, mert a manapság hazánkra jellemző jogi és gazdasági bizonytalanság – sűrűn változó és esetenként visszamenőleges hatályú törvények – még jogalapot is szolgáltathat a nemzetközi vállalatoknak kedvező döntések meghozatalához.
Vannak persze országok, amelyek komolyan veszik saját gazdasági érdekeiket. Belgiumban például a vallon tartományi parlament már nemet mondott a CETA-ra, amivel megakadályozhatja, hogy Belgium elfogadja azt, és a német alkotmánybíróság is feltételekhez kötötte annak életbe léptetését.
Nekünk nincs ilyen kormányunk. De azt azért elmondhatjuk: köszönjük, vallonok!
