Politikusi erények

Nincs könnyű helyzetben napjaink politikusa, ha a múlt század nagyjai közül szeretne példát keresni.

Némelyek ezeket a készségeket azonosítják a politikával, de ez ugyanaz a torz elő­ítélet, mint a politikus és a csirkefogó közé egyen­lőségjelet tenni. A jó politikus a fenti tulajdonságok többségével rendelkezik, de nem ezek közül kerül ki a legfontosabb adottsága. Önmagában egyikkel sem jut túl sokra, de tartós eredményeket semmiképpen nem ér el. Ha nem képes felmérni, hogy egyes helyzetekben mi az optimális tennivalója, akkor bírhat mindenféle jó adottsággal, nem lesz sikeres. A legfőbb politikusi erény a realitásérzék. Annak tudása, hogy mire vevő a társadalom, de annak is, hogy mit bír el, mit engedhet meg magának. (Ez utóbbi nem csak az ország teherbíró képességére vonatkozik, hanem a politikus egyéni magatartására is!) Ám a politikusi tevékenység nemcsak a földhözragadt realitásokra vonatkozik, hanem tervekre és álmokra is. A politikusnak mernie kell nagyot álmodni. És az álmokat a lehetőségekkel összhangba hozni. Ha ezt elmulasztja, a merész álom könnyen lidércnyomássá változhat. Az ilyesmi gyakran megesik, mert a realitás­érzéknek van egy nagy hibája: könnyen elveszíthető. A kisebb sikerek is a józan megfontolások ellen hatnak, hát még a hatalom megszerzése! A hálás slepp hízelgése gyorsan elvakítja a gyarló jelleműeket. Az egyszerű választó hamar észreveszi, de csak lassan veszi tudomásul az efféle átalakulásokat. Mert igaz ugyan, hogy általában utálják a politikusokat, a kedvencükben mégis minden rossz benyomás és tapasztalat ellenére, sokáig naiv hittel bíznak.