Tökötök van, nem lovatok

Elveszítettük a kapcsolatunkat a szellem­világgal, az őseinkkel, de még a vallással is.

Hegyi Zoltán
2016. 10. 31. 19:28
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

De tudjuk még mindezt cifrázni. A kelta örökösöknél, Írországban az október 31-ről november 1-jére virradó éjszaka az All Hallow’s Eve (mindenszentek éjszakája) nevet kapta és november 1-je volt az All Saint’s Day vagy All Hallow’s Day (mindenszentek napja). És ezzel el is érkeztünk a halloweenhez, ami nálunk eleinte maximum egy német metálzene­kart vagy egy horrorfilmklasszikust jelentett a fiatal Jamie Lee Curtisszel a főszerepben, de aztán az amerikanizálódás durván bedugta a szőrös mancsát és a negyvenötös lábát egyszerre az ajtórésbe, egy derék nagy képzavar kedvéért. Ez már egy tisztán kereskedelmi jellegű buli, akár az aranyvasárnap és a többi karácsony előtti akcióhajcihő, és amennyiben a plázásokon és a szállodásokon múlna, már piros betűs ünnep lenne, a tényleg hajmeresztő Valentin-nappal együtt, amikor sokaknak hirtelen eszébe jut egy napra, hogy a szerelem mámorító érzés.

Csak egy adat: az amerikai népesség évente százmillió dollár fölött költ tökre. De a mécseslobbi sem fakad könnyekre megrendülésében. Plusz még szépen hoz a konyhára a beöltözős tarhálás (ami azért lássuk be, nem betlehemezés) jelmezvonzata is. Tényleg döbbenetes, ne csodálkozzunk egy percig se, hogy most éppen Trump és Clinton között kényszerülnek választani. Ennek a szokásnak a magyarországi megjelenése és rohamos terjedése értelmezhetetlen. Egyvalami viszont végképp értelmet nyert. A Gyalog galopp zseniális fordításának azon pompás passzusa, amely szerint tökötök van, nem lovatok. De mielőtt megint elvernénk a maradék szittyák lovai által felvert port szegény amerikaiakon, lássuk be, a tökölésnek akadnak komoly pszichés okai is. És ez nem a régebbi mexi­kóiak fehér ruhás haláldaca. Egyszerűen be vagyunk tojva a haláltól. Elveszítettük a kapcsolatunkat a szellemvilággal, az őseinkkel, de még a vallással is. Van, aki szétstresszeli magát a világító temetők láttán, és aznap ki sem megy. De kik vagyunk mi, hogy ezért akár a második követ is reá vessük? Majd kimegy másnap, és az sem biztos, hogy csupán a dugók miatt, lehet hogy pusztán a csendesség kedvéért.

Különbözők vagyunk. Ki a Tibeti halottaskönyvet olvassa, ki Woody Allentől a Kopog a halál című rövid szöveget. Magam családommal együtt az egy éven belül meghalt édesanyámnak és törvény előtti anyámnak (ahogy az angolszász oly szépen mondja az anyósról) kívánok szerencsés utat. Most és mindörökké.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.