Tudom, hogy a magyar gasztronómia felemelkedése a mezőgazdaságban kezdődik: először rengeteg jó minőségű alapanyagra lenne szükség, hogy aztán ebből megfizethető árú, de finom és egészséges étel készülhessen, amely sok emberhez eljut. Ráadásul ennek komoly társadalmi haszna is lenne, mert ha a sok szemét, vegyszerrel telepakolt élelmiszeripari termék helyett egészséges dolgokat ennénk, kevesebbet járnánk orvoshoz is elhízás vagy betegségek miatt.
A fentiekhez képest most egy ördögi körben vagyunk. Mindenki panaszkodik, és mindenkinek van részigazsága. Az éttermes azt mondja, itthon alig talál egész évben stabil minőséget produkálni képes hazai beszállítót, ezért kénytelen külföldről vásárolni, az pedig drága. Ráadásul az állam mindenféle terhekkel és adókkal sanyargatja a vállalkozását, és immár vadászni kell az elfogadható szakácsra, pincérre. A szakács és a pincér azt mondja, éhbérért nem hajlandó reggeltől estig robotolni, inkább elmegy Londonba mosogatni. A termelő azzal küzd, hogy a hipermarketek megalázó feltételekkel, mesterségesen letört áron hajlandók átvenni tőle a portékát, ezért nem a minőségben, hanem a nagy mennyiségben érdekelt. A vevő is csóró; magyarok milliói az idejét sem tudják annak, mikor ettek étteremben utoljára, és otthon is az olcsón megvett alapanyagból főznek. A minőség vagy az egészséges étkezés sokadlagos szempont akkor, amikor a máról holnapra való túlélés a tét.
Így élünk, büszkén gondolva arra, hogy van öt darab Michelin-csillagos éttermünk Magyarországon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!