Hol vannak a határok melegtémában?

A genderelmélet ideológia, a melegházasság egy ideológia beteljesítésének jogi mozzanata.

S. Király Béla
2016. 11. 05. 17:13
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mint ismeretes, a melegjogi mozgalom viszonylagossá teszi a házasság hagyományos felfogását, amely férfi és nő bensőséges kapcsolatán alapszik. Úgy beszélnek az azonos neműek házasságáról, mint ami teljesen evidens egy felvilágosult, racionálisan gondolkodó és toleráns ember számára. Jami Lee-Ross új-zélandi kép­viselő megfogalmazásával: „Még nem hallottam egyetlen racionális és megalapozott érvet sem amellett, hogy miért is szükséges megtagadni a házasság jogát bárkitől pusztán a szexuális irányultsága miatt.” Az idézet Szilvay Gergely kitűnő könyvéből származik, amely A meleg­házasságról – Kritika a klasszikus gondolkodás fényében címet viseli.

A szerző a klasszikus gondolkodás fényében vizsgálja tárgyát, ez esetben a melegházasság propagandáját.

A genderelmélet ideológia, a melegházasság egy ideológia beteljesítésének jogi mozzanata. Veszélyes következményű utópia is egyúttal, amely a modern utópiáknak kedvező Egyesült Államokból terjed szét, és multinacionális érdekeket is szolgál. Philippe de Vil­liers tavaly megjelent nagy sikerű könyvében – Le moment et venu de dire ce que j’ai vu (Eljött az idő, hogy elmondjam, amit láttam) – pontosan beszámol minderről. A téma a Clinton-kormányzattal érkezett a politika pódiumára, és elkezdődött egy újabb áldozati kultúra meghonosítása. Nem az állástalanok és a földtelenek követelnek szociális meg­újhodást és jogokat, hanem a demokráciát átértelmező „erkölcsi” kisebbségek. Az angolszász demokrácia radikális fordulatot vett: hagyományos intézményei lebontását vette célba. Az átpolitizált melegházasság is igazolja a filozófusi tételt, hogy korunkat döntően a gazdasági erőkörnyezet határozza meg. A politika, a modern állam nem a társadalmi igazságról szól, hanem arról, hogy a különböző nyomásgyakorló csoportok érdekeit kielégítse és a gazdasági erők működését biztosítsa. A joggyakorlat sem a társadalom igazságérzete szerint hoz ítéleteket, hanem belesimul egyfajta pszichoszociális jogrendbe, ahol a funda­mentalisták a hangadók. A tökélyre emelt tömegmanipuláció, a reklám biztosítja a téma kedvező tálalását a bal­liberális oldal által maga előtt tolt új kisebbség óhajairól. Nincs új a nap alatt: a család intézményét már kétszáz éve kikezdték, és mégis létezik. Marx a keresztény Szent Családon gúnyolódott, Freud a családi kötelékben látta az egyéni szabadság hátráltatóját, a komplexusok gyökerét. „Az autoritás ellen intézett támadás – írta a szerző által is idézett katolikus filozófus, Molnár Tamás – valójában javarészt a családra koncentrálódik, hiszen itt jut el az eljövendő felnőtt és polgár oda, hogy racionálisan ragadja meg a közös jót egy kicsiny másában…”

A szerelem még a különneműeknek sem ad kizárólagos jogot a házasságra. Ha így volna, feleségül vehetnénk az imádott, de férjnél levő asszonyt. Vagy egy nő egyszerre két férfihoz is hozzámehetne, ha mindkettőt szereti, és azok is viszont. Nem a szerelem őszinteségével van gond, hanem azzal, ahogy az azonos nemű szerelmesek azt jogi dobra akarják verni. És hol marad a gyermek szempontja? Ő ugyanis nem tárgya, hanem alanya a jognak. A „gyermekhez való jogról” beszélni értelmetlen. Senkinek sincs joga a gyermekhez pusztán azért, mert „borzasztóan” kívánja. A gyermek származása csak az anyából és az apából vezethető le. És tudnia kell származásáról, hogy képes legyen eligazodni a társadalomban.

A véleménymérnökök azért vannak, hogy a többségi demokráciát megbízóik képére formálják a „tudomány” nevében. Szilvay rendkívül jól dokumentált könyvéből látható, hogy a tudomány elszabadult a normalitásból, és statisztikus ámokfutóként szaladgál körbe-körbe, érvet és ellenérvet nyomva mindenki markába. A jövő egyik feladata lenne a moralitás gyeplőjével megfékezni a tudománnyal dúsított gőgöt. Az új internacionalizmus nem a proletárokért, hanem a semlegessé csiszolt egyenlőkért, a fogyasztói tömegért küzd a pénz erejével. A kommunizmus átlagembere után az új internacionalizmus, a demokráciavallás átlagszínésze lép az előtérbe, hogy bevezesse a tragikomédiát.

A melegházasság melletti fantomharc lenne a végső? Konstantinápolyban az okosok azon vitatkoztak, hogy milyen nemük van az angyaloknak, miközben a török ostromolta a kapukat.

A szerző politológus

###HIRDETES2###

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.