Mint ismeretes, a melegjogi mozgalom viszonylagossá teszi a házasság hagyományos felfogását, amely férfi és nő bensőséges kapcsolatán alapszik. Úgy beszélnek az azonos neműek házasságáról, mint ami teljesen evidens egy felvilágosult, racionálisan gondolkodó és toleráns ember számára. Jami Lee-Ross új-zélandi képviselő megfogalmazásával: „Még nem hallottam egyetlen racionális és megalapozott érvet sem amellett, hogy miért is szükséges megtagadni a házasság jogát bárkitől pusztán a szexuális irányultsága miatt.” Az idézet Szilvay Gergely kitűnő könyvéből származik, amely A melegházasságról – Kritika a klasszikus gondolkodás fényében címet viseli.
A szerző a klasszikus gondolkodás fényében vizsgálja tárgyát, ez esetben a melegházasság propagandáját.
A genderelmélet ideológia, a melegházasság egy ideológia beteljesítésének jogi mozzanata. Veszélyes következményű utópia is egyúttal, amely a modern utópiáknak kedvező Egyesült Államokból terjed szét, és multinacionális érdekeket is szolgál. Philippe de Villiers tavaly megjelent nagy sikerű könyvében – Le moment et venu de dire ce que j’ai vu (Eljött az idő, hogy elmondjam, amit láttam) – pontosan beszámol minderről. A téma a Clinton-kormányzattal érkezett a politika pódiumára, és elkezdődött egy újabb áldozati kultúra meghonosítása. Nem az állástalanok és a földtelenek követelnek szociális megújhodást és jogokat, hanem a demokráciát átértelmező „erkölcsi” kisebbségek. Az angolszász demokrácia radikális fordulatot vett: hagyományos intézményei lebontását vette célba. Az átpolitizált melegházasság is igazolja a filozófusi tételt, hogy korunkat döntően a gazdasági erőkörnyezet határozza meg. A politika, a modern állam nem a társadalmi igazságról szól, hanem arról, hogy a különböző nyomásgyakorló csoportok érdekeit kielégítse és a gazdasági erők működését biztosítsa. A joggyakorlat sem a társadalom igazságérzete szerint hoz ítéleteket, hanem belesimul egyfajta pszichoszociális jogrendbe, ahol a fundamentalisták a hangadók. A tökélyre emelt tömegmanipuláció, a reklám biztosítja a téma kedvező tálalását a balliberális oldal által maga előtt tolt új kisebbség óhajairól. Nincs új a nap alatt: a család intézményét már kétszáz éve kikezdték, és mégis létezik. Marx a keresztény Szent Családon gúnyolódott, Freud a családi kötelékben látta az egyéni szabadság hátráltatóját, a komplexusok gyökerét. „Az autoritás ellen intézett támadás – írta a szerző által is idézett katolikus filozófus, Molnár Tamás – valójában javarészt a családra koncentrálódik, hiszen itt jut el az eljövendő felnőtt és polgár oda, hogy racionálisan ragadja meg a közös jót egy kicsiny másában…”