A szerelem még a különneműeknek sem ad kizárólagos jogot a házasságra. Ha így volna, feleségül vehetnénk az imádott, de férjnél levő asszonyt. Vagy egy nő egyszerre két férfihoz is hozzámehetne, ha mindkettőt szereti, és azok is viszont. Nem a szerelem őszinteségével van gond, hanem azzal, ahogy az azonos nemű szerelmesek azt jogi dobra akarják verni. És hol marad a gyermek szempontja? Ő ugyanis nem tárgya, hanem alanya a jognak. A „gyermekhez való jogról” beszélni értelmetlen. Senkinek sincs joga a gyermekhez pusztán azért, mert „borzasztóan” kívánja. A gyermek származása csak az anyából és az apából vezethető le. És tudnia kell származásáról, hogy képes legyen eligazodni a társadalomban.
A véleménymérnökök azért vannak, hogy a többségi demokráciát megbízóik képére formálják a „tudomány” nevében. Szilvay rendkívül jól dokumentált könyvéből látható, hogy a tudomány elszabadult a normalitásból, és statisztikus ámokfutóként szaladgál körbe-körbe, érvet és ellenérvet nyomva mindenki markába. A jövő egyik feladata lenne a moralitás gyeplőjével megfékezni a tudománnyal dúsított gőgöt. Az új internacionalizmus nem a proletárokért, hanem a semlegessé csiszolt egyenlőkért, a fogyasztói tömegért küzd a pénz erejével. A kommunizmus átlagembere után az új internacionalizmus, a demokráciavallás átlagszínésze lép az előtérbe, hogy bevezesse a tragikomédiát.
