Iskolák és politikai alkuk

Romániában nem elegendők a szakmai indokok a magyar oktatás fejlesztéséhez.

A mindkét fél számára terhes kényszerházasság közepette jelentette be november elején a román korrupcióellenes ügyészség, hogy hivatali hatalommal való visszaélés gyanújával bűnvádi eljárást indít a katolikus iskola igazgatója, illetve Maros megye román főtanfelügyelője ellen. Ők a nyomozó hatóság szerint az oktatási minisztérium engedélyének hiányában járultak hozzá a tanintézet működésének megkezdéséhez. A fellépés egyértelműen túlzás annak a speciális vádhatóságnak a részéről, amelyet a társadalmat átszövő korrupció felszámolása érdekében hoztak létre, hiszen az iskolaalapítás esetében szó sincs megvesztegetésről. Vannak, akik – mint a decemberi romániai parlamenti választásokra készülő RMDSZ – a romániai magyarság, a kisebbségi oktatás elleni támadásként láttatják az ügyészségi fellépést, holott a kép sokkal árnyaltabb.

Utólag maguk az érintettek, köztük magyar önkormányzati képviselők is elismerték, hogy formailag és jogilag nincs rendben a képviselő-testületnek a felekezeti iskola létrehozásáról szóló határozata. S noha a bukaresti oktatási minisztérium RMDSZ-es államtitkára állítja: teljesen törvényesen jött létre a gimnázium, maga a tárca nem foglalt állást az ügyben. A legnagyobb veszély azonban amiatt fenyeget, hogy Romániában legtöbbször nem voltak elegendőek a tisztán szakmapolitikai indokok, az oktatási szempontok egy-egy magyar iskola elindításához. Az esetek többségében politikai alkukhoz vagy kényszerű kompromisszumokhoz kellett folyamodni, akárcsak a vásárhelyi katolikus iskola esetében.

Ezek a megállapodások pedig nemegyszer sebezhetőnek bizonyulnak. A kolozsvári Apáczai-gimnáziumban például a napokban – a tanév kellős közepén – derült ki, hogy nem működhet tovább Erdély egyetlen magyar nyelvű képzőművészeti osztálya, holott a megyei tanfelügyelőségen és az oktatási tárcánál egyaránt döntéshozatali pozícióban találni magyar szakpolitikusokat. Az csak a jéghegy csúcsa, hogy a mai napig nem sikerült elfogadtatni egy kisebbségi alaptantervet, és noha törvény írja elő, még mindig nem ültették gyakorlatba, hogy a kisebbségi diá­kok speciális tantervek szerint tanulják a román nyelvet. A helyi és központi döntéshozatalban az elmúlt két évtizedben fajsúlyos szerepet betöltő magyar (szak)politikai érdekképviselet egyáltalán nem állíthatja, hogy mindez a román ügyészség sara.