Általánosan elfogadott nézet, hogy a magyar rendszerváltás félbemaradt, s minden párt választási ígéretei között szerepelt már és szerepelni fog még, hogy majd ők befejezik. Olykor elhangzik olyan dühödt vagy elkeseredett vélekedés is, hogy csak valami hatalmi átrendeződés történt, amit nem lehet rendszerváltásnak minősíteni, de ez végletesen pesszimista álláspont. A magyar rendszerváltás kétségkívül végbement, hiszen az állami tulajdon kizárólagossága után többségbe került a magántulajdon, s nem mellékesen: egypárti diktatúrából többpártrendszerű parlamentáris demokrácia és jogállam lett. (Az más kérdés, hogy mindez hogyan működik.) Viszont tény, hogy voltak olyan időszakok, amikor félő volt, hogy a rendszerváltás folyamata megszakad.
1988 elején az MSZMP számos tagja tartotta reformpártinak magát, de közülük még a legmerészebbek sem gondoltak többpárti demokráciára. Ragaszkodtak az egypártrendszerhez, s azt az egy pártot továbbra is mindenhatónak gondolták, amely a szükséges változásokat levezényelve hamarosan megoldja az ország gondjait. De a pártelit többsége a reform alatt Kádár és kivénhedt káderei leváltását és az ezzel járó kisebb fazonigazítást értette. Akkoriban terjedtek el olyan tartalom nélküli varázskifejezések, mint „modellváltás” vagy „szocialista liberalizmus”. Május 22-én, az MSZMP KB pártértekezletén Grósz Károly miniszterelnök vezetésével puccsot hajtottak végre Kádár és hívei ellen, megfosztva őt minden hatalmától és befolyásától. Megszabadították pártfőtitkári tisztségétől, teljesen súlytalan pártelnöki pozíciót kreálva számára, öreg harcostársait pedig kiszorították a párt vezetőtestületeiből. Grósz teljhatalomra tett szert, s elég erősnek vélte magát és pártját, hogy megvédje a szocializmus vívmányait az egyre határozottabb változásokat követelő civil társadalommal szemben. Az év folyamán sorra alakultak különböző egyletek, klubok, szervezetek, szövetségek, nem egy azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ha lehetséges lesz, politikai pártként lép fel. De Grósztól távol állt ezen társulatok követeléseinek teljesítése. Többször kijelentette, hogy többpártrendszerről, Nagy Imre rehabilitációjáról, az „ellenforradalom” átértékeléséről szó sem lehet. Június 12-én a munkásőrparancsnokok értekezletén arról szónokolt, hogy az ellenzékiek és az ellenség aktivizálódik, de ha a helyzet megköveteli, a vezetés adminisztratív eszközöket is igénybe vesz ellenük. Erre négy nappal később sor került, mert Nagy Imre és társai kivégzésének negyvenedik évfordulóján a rendőrség több helyen is szétverte a megemlékezni gyülekező tömeget.
