A Burgtheater esete a demokráciával

Az aggódó művészeknek inkább saját pénzügyeiket kellett volna figyelemmel kísérniük.

A színház gazdasági igazgatója könyvelés nélküli kasszát működtetett. Honnan volt a pénz? Külföldi fellépőknek felajánlották, hogy készpénzben kapják gázsijukat, ám lemondhattak róla a színház javára. Hazai színészek is megkerülték az adót a kassza segítségével, a fizetési rendszerbe bevontak olyan rendezőt, aki már évek óta halott volt.

A színház igazgatója 2009-től az alsó-szászországi Matthias Hartmann volt, aki nemcsak 20 milliós adósságot halmozott fel, ahogy erről a Magyar Nemzet is tudósított, hanem mint a nyomozók kiderítették, a főkönyvelőtől 273 ezer euró készpénzt vett fel még az igazgatói szék elfoglalása előtt. Ennek igazolása soha nem került be a színház könyvelésébe. Hartmann további 292 ezer eurót „kapott” túlárazott rendezésekkel, bizonyítatlan utazási és költségelszámolásokkal. A színház gazdasági vezetője saját édesanyja lakásában széfben őrizte az igazgató készpénzben kapott, könyveletlen, adózatlan pénzét.

Erről a vérbeli demokratáról írja a Magyar Nemzet, hogy a „bécsi Burgtheater korábbi vezetője, Matthias Hartmann 2013 őszén azzal utasította el a Nemzeti Színház meghívását, hogy a budapesti fesztiválon való részvétel ártana a bécsi teátrum renoméjának”. Erre mondják német nyelvterületen, hogy menekülés előre. Az igazgató a nyilvánosságra került tények hatására beismerte, hogy készpénzt vett fel adófizetés nélkül. Lehet, hogy egyes nyugati balliberálisoknak az előremenekülés irányát kicsit körültekintőbben kellene meghatározniuk?

(A szerző Svájcban végzett filozófus, egyetemi tanár)