A kínai selyemoffenzíva

Európát és Ázsiát kötné össze kereskedelmileg a fejlesztés.

Igaz, a tervet egyelőre a korrupció gyanúja lengi körül, és Brüsszel kötelezettségszegési eljárást indított hazánkkal szemben. Hiszen miről is szól ez a konstrukció? Peking a csaknem 500 milliárd forintos projekt 85 százalékára adna hitelt a magyar kormánynak, amiből pályáztatás nélkül egy kínai vezetésű konzorcium a helyi – feltehetően kormányközeli – vállalkozókkal megépíti jó drágán a vasutat, és végül a magyar adófizetők pénzéből visszakapja a kölcsönt. Miközben túl sok gyakorlati jelentősége egyelőre nincs is a beruházásnak, hisz nincs arról végleges terv, hogy nézne ki például az Égei-tengertől a Balti-tengerig húzódó közlekedési folyosó.

Megérné-e mindez Magyarországnak? Ha abban bíznak a politikusaink, hogy így több kínai beruházás érkezik hozzánk, csalódás érheti őket. Ez ugyanis elsősorban a jó politikai kapcsolatokon múlik. Mitől lenne vonzóbb Magyarország, mint a Selyemúttól várt pénzesőre ugyancsak ráhajtó Csehország? Se nyersanyagforrásként, se jelentős piacként nem tekinthetnek ránk, és a magyar gazdaságnak nincsenek komoly technológiai értékei sem. Nemcsak hazánk, de az egész kelet-közép-európai térség súlya rendkívül csekély Kína európai tőkeberuházásai körében. Ráadásul a sokat hangoztatott keleti nyitás ellenére stagnálni látszik a magyar–kínai kapcsolat: hiába hisszük, hogy mi leszünk Kína európai hídfőállása, logisztikai központja, a kiváló politikai kapcsolatokat eddig nem sikerült üzleti téren is kamatoztatni, számos bejelentett kínai beruházásnak pedig szakértők szerint nyoma sincs. A kínaiak megnyeréséhez ugyanis nem elegendő szívélyesen rázogatni az állami vezetők kezét. Az együttműködést a legmagasabb, stratégiai szintre kellene emelni. Kérdés, hogy e téren sikerül-e előrelépnie az Orbán-kormánynak a jövőre Budapesten rendezendő Kína–Kelet-Közép-Európa-csúcstalálkozón. Kérdés az is, hogy ez valódi stratégiai együttműködés lesz-e, vagy megmarad azon a – kétséges eredményt mutató – szinten, amely a multikkal kötött stratégiai együttműködésre jellemző: mások biztos jól járnak, a mi nyereségünk viszont bizonytalan.