Igazuk van-e a mindezzel szemben a nők méltóságára, alapvető jogaira hivatkozóknak? Nyilvánvalóan igen. Hiszen mindenkinek alapvető joga és felelőssége, hogy maga rendelkezzék a testével; akit ebben korlátoznak, azt végeredményben az önmaga fölötti rendelkezésben gátolják. Az utóbbi pedig demokratikus körülmények között elfogadhatatlan.
Két olyan érvrendszer feszül egymásnak, amely teljes joggal hivatkozik a saját igazságára. Hasonlóképpen feloldhatatlan az ebből fakadó ellentmondás: ha az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik, akkor a magzatot is megilletné a saját testével való rendelkezés joga; „érdekérvényesítő képessége” viszont nyilván a semmivel egyenlő.
Az állam a fejlettebb társadalmakban, így nálunk is világosan állást foglal. Nyilván nem is tehetne mást. Igaz, a tudományos kutatásokra támaszkodva például az Európa Tanács határozata kimondja, hogy „az embriónak és a magzatnak minden körülmények között részesülnie kell az emberi méltóságnak kijáró tiszteletben”, jogszabályaink megengedőbbek. A törvény, bár próbál igazságosan távolságot tartani, valójában a vetélést kezdeményező mellé áll a nem abszolút jogalany, kiszolgáltatott magzattal szemben. (Hogy az esetek hány százalékában hajtanak végre a nő szándékait semmibe véve abortuszt, hogyan használják föl a meg nem született gyerekek bizonyos testrészeit a szervkereskedelemben, az egy másik kérdés, amely külön elemzést igényel.)
Miért pártolja hát az állam a világ szerencsésebb felén egyértelműen a terhességmegszakítást? Mi a jogalkotók szándéka? Az illegális abortusz bizonytalan egészségi következményeit akarják meggátolni? A mérlegelés lehetőségét igyekeznek fenntartani? A demokratikus jogok egy oldalról való – bár felettébb kétséges eredményű – érvényre juttatása a céljuk? Vagy – mint a közel évszázados magyar gyakorlatból is következik – mindez különös kegy csupán, s a modern államban felgyülemlett társadalmi feszültségek levezetésének egyik módját találják meg a megengedő gyakorlatban? Amikor az Alkotmánybíróság a kilencvenes években megsemmisítette a magzatelhajtásról szóló törvényt, és új jogszabály megalkotására szólított fel, Sólyom László, a testület elnöke azt hangsúlyozta, hogy ezúttal a törvényhozók történelmi, a rabszolgafelszabadításhoz hasonló erejű döntést hozhatnak.
Negyedszázad telt el, és a rabszolgák felszabadításától azóta igen messze jutottunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!