Bizonyosan nem csak engem döbbentett meg a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) minapi körlevele, amelyben hírül adták, hogy aki egyetlen szülői értekezletet kihagy, attól elvehetik a gyerekét. Elolvastam kétszer, nem akartam hinni a szememnek. De jobb, ha idézem, milyen következtetést vontak le egy kifejezetten üdvözölhető képviselői beadványból: „Semmi akadálya nem lesz így annak, hogy ha például egy várandós anyuka késve jut el a terhesgondozásra, vagy ha a szülők nem jelentek meg egy szülői értekezleten, a védőnő vagy az iskola ezeket az együttműködés megtagadásának minősítse. Ha pedig annak minősíti, a hatóság akár a gyerekek elszakításáról is dönthet.”
Ez az állítás úgy nem igaz, ahogy van. Nem igaz, mert egy védőnő sem fog vegzálni egyetlen kismamát sem azért, mert az ajánlatosnál két héttel később jelentkezett terhesgondozáson. Ám a magzatra nézve komoly baj is lehet abból, ha valaki ezeket a kontrollokat rendszeresen elmulasztja. Ha jól értem tehát, van egy emberi jogi szervezet, amely sem a magzat, sem a gyermek jogait nem védi, csak a másállapotban lévő nőét, aki ha inkább egy plázába menne, mint terhesgondozásra, hadd menjen plázába, nem olyan fontos az a terhességi tanácsadás, ugyan már.
Pedig hány fiatal anya nincsen tisztában azzal, milyen károsodás érheti magzatát, ha ő nem tudja letenni a cigarettát, vagy szeszes italt fogyaszt! Arról nem is beszélve, hogy különösen az agárdi, a kislétai, a gyöngyösi és a recski gyermekhalálok bekövetkezte miatt (ahol a szülők halálra éheztették, illetve megkínozták gyermeküket) évek óta várja a fél ország azt a végre megszületett törvényjavaslatot, amelyet most Selmeczi Gabriella és Horváth László képviselők beterjesztettek. Csak azért, mert kormánypárti képviselők voltak az előterjesztők, ezt most megtorpedózná a TASZ?
Az említett gyermekhalálokat meg lehetett volna akadályozni, ha a területi védőnői szolgáltatás igénybevétele kötelező lett volna. A kormányt a védőnői szolgálat visszautasíthatósága miatt jobbról és balról is rengeteg bírálat érte. A mostani törvényjavaslat tehát, megoldást keresve, ezen kívánt segíteni. Hatalmas felelősséget vesz a nyakába a TASZ, amikor a szülőket, sőt az összes állampolgárt tiltakozásra buzdítja, amelyet képviselőjüknél kellene megtenniük. A képviselőket meg arra szólítja föl, hogy ne szavazzák meg a javaslatot. Természetesen nem feltételezem, hogy az lenne a céljuk, hogy bizonyos szülők butasága, fanatizmusa, kegyetlenkedései következtében veszítse életét még több kisgyerek. De a TASZ-nak látnia kell, hogy ezzel a levéllel, ezzel a felhívással bizonyos szülők olyan szabadságjogait is védik, amelyek (mint Kislétán, Gyöngyösön, Agárdon és Recsken) kiszolgáltatott, érdekeiket képviselni nem képes gyerekek halálát eredményezték.
Igen, van, amikor ilyen szörnyen sarkítottan merül föl egy kérdés: egy szervezetnek el kell döntenie, „emberi jogot” véd, vagy „halálra éheztetéshez való jogot”? Asbóth Márton, a TASZ jogásza szerint a törvényjavaslat elfogadói a „gondos és szerető szülőket is hatósági eljárásnak teszik ki, akik kihagytak egy-egy szülői értekezletet vagy orvosi vizsgálatot”, ezért kellene az indítványt leszavazni. Ez azonban a józan észnek messze ellentmondó, nevetséges túlzás. Jogászi csűrés-csavarás ide, rejtett politikai üzenet oda, nincs olyan épeszű ember, aki elhinné, hogy egy kihagyott szülői miatt állami gondozásba kerül a gyereke.
Úgyhogy a Tisztelt Ház képviselőinek saját lelkiismeretükre hallgatva mindössze azt kell eldönteniük, szükséges-e kötelező védőnői szolgálat, vagy pedig – ej, ráérünk arra még! – nyugodtan meg lehet várni a következő gyermekhalált.
