Kell-e félni Oroszországtól?

Az ötvenes évek mccarthyzmusának szelleme kísért a nyugati világban.

Tisztában voltak a propaganda fontosságával a hidegháborúban szemben álló felek is, a Szovjetunió felbomlása után azonban Oroszországnak erre nem maradt energiája, de mintha el is felejtkezett volna a „puha erő” fontosságáról. Aztán az ország magára találásával e téren is változott a helyzet. Nyugati mintára megteremtették a Szabad Európa Rádió vagy az Amerika Hangja mai orosz megfelelőit, így például a Russia Todayt; ugyanúgy költenek az orosz kultúra és a nyelv népszerűsítésére, mint Nagy-Britannia, Németország vagy Spanyolország, ezért aztán a British Council, a Goethe Intézet és a Cervantes Intézet mellett már az egész világon jelen van az Orosz Világ Alapítvány.

Washington és Brüsszel most valójában azért ideges, mert a Nyugat elveszítette az információra győztesként bejegyzett monopóliumát. S a helyzet kezd „veszélyessé” válni, hiszen ma már ott tartunk, hogy Putyinnak a nyugati társadalmakban is komoly tábora van. Megjelentek a történések, a folyamatok alternatív olvasatai, amelyeket lehetőség szerint el kell taposni, ha pedig nem megy, akkor meg kell próbálni lejáratni. Mind a világot nem a nyugati fősodor prizmáján át néző intézményeket, mind a médiumokat, mind pedig a nem megfelelően gondolkodókat.

Háború van, ezért nem véletlen, hogy a minap elsöprő kétpárti többséggel elfogadott új amerikai hírszerzési törvény Oroszországgal és az orosz befolyás visszaszorításával foglalkozó önálló bizottságot javasol. Mint ahogy az sem, hogy az Európai Parlament friss határozata hidegháborús időket idéző elszántsággal szólít harcba az orosz propaganda ellen, amellyel külön munkacsoport foglalkozik. E nem túl összetett háborús gondolkodás szellemében minden, amit az unió állít, az igazság, miközben az orosz álláspont hazugság, dezinformáció, amit le kell leplezni. Erre amerikai és európai pénzekből Londontól Berlinen át Budapestig feltűnően hasonló metodológiát követve konferenciák sorát szervezik, az orosz propagandát terjesztő feketelistákat állítanak össze, természetesen a szabadság nevében.

Pedig ez nem más, mint ellenpropaganda! Ezt persze csak kevesen mondják ki. S hogy milyen jól működik ez a propaganda, azt mutatja, hogy sokan komolyan rettegnek attól, az „agresszívan terjeszkedő, a Nyugatot lejárató” gonosz birodalom lerohanja minimum a Baltikumot. Oroszországtól azonban nem kell félni. Sokkal nyugtalanítóbb ennél, hogy „szabad és demokratikus” nyugati világunk ennyire komfortosan kezdi érzi magát ebben a minden oldalon ellenségképekre, háborús retorikára építő szembenállásban, s már ott tart, hogy a Szovjetuniót térdre kényszerítő Reagan egyik kollégáját orosz dezinformációk terjesztőjeként bélyegzi meg.