Köztörvényes kormányfő?

Tisztesség, méltóság, bizalom kell ahhoz, hogy egy politikust tiszteljenek.

Erősebb-e a szavazók akarata a törvénynél? Lehet-e miniszterelnök egy olyan ember, akit jogerősen elítéltek ugyan választási csalásért egy korábbi eset miatt, ám utána az urnákhoz járuló polgárok negyvenöt százaléka az általa vezetett pártra adta a voksát? Ezek a kérdések foglalkoztatják a román közéletet, és emiatt lassan egy héttel a szavazás után sem tudni, hogy ki lesz Románia következő kormányfője. Arról már lapunk is többször írt, történelmi győzelmet aratott múlt vasárnap a baloldal egy olyan parlamenti választáson, ahol a szavazásra jogosultak kevesebb mint negyven százaléka élt a részvétel lehetőségével. A szociáldemokrata PSD vezetőjét, Liviu Dragneát idén áprilisban jogerősen két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a román legfelsőbb bíróság, mert az államfő leváltásáról kiírt 2012-es népszavazáson a politikus csalásra bujtotta fel a választási bizottságok tagjait. Magyarán külföldön dolgozó állampolgárok, kiskorúak és halottak is szavaztak (vagyis odahamisították aláírásukat a részvételi ívekre), hogy érvényes legyen a népszavazás. Végül nem lett az, és a csalás is kiderült. Ráadásul Dragneát a bíróság a közügyektől is eltiltotta négy évre, ám ezt a büntetést is felfüggesztették négy év próbaidőre.

Liviu Dragnea miniszterelnök szeretne lenni, függetlenül attól, hogy jogerősen elítélték. Az államfő, Klaus Johannis előre jelezte: mivel az alkotmány értelmében neki kell kormányalakítási megbízást adnia a parlamenti választások győztesének, nem fog egy elítéltet helyzetbe hozni. Ugyanezt mondta a PSD-vel koalícióra készülő liberális ALDE egyik vezetőjével, Calin Popescu Tariceanuval kapcsolatban is – ezt a politikust ugyanis bűnpártolás és hamis tanúzás gyanújával állította bíróság elé nemrég a korrupcióellenes ügyészség.

A baloldali párt (és az őt támogató sajtóorgánumok) jó néhány napja azt harsogják: alkotmányellenes az a törvény, amely megakadályozza a pártelnököt abban, hogy kormányfő legyen. Mivel csak felfüggesztve tiltották el attól, hogy válasszon és megválaszthassák, a politikus a vasárnapi eredmények nyomán Teleorman megye képviselője lett. Támogatói nem értik, hogy ha ez rendben van, akkor mi akadálya a miniszterelnökségnek. (Cikkünk szempontjából mellékszál, de egyébként könnyen előfordulhat az is, hogy az alkotmánybíróság majd elveszi a képviselői mandátumát is, arra hivatkozva, hogy jogerősen elítélték – függetlenül attól, hogy letöltendőt vagy felfüggesztettet kapott.) Az is benne van a pakliban, hogy az új parlament a kényelmes többség birtokában villámgyorsan megszavaz egy olyan törvénymódosítást, amely szabad utat ad a politikusnak a kormányfői székbe.

A héten az államelnök elkezdett konzultálni a pártokkal, de eddig csak a jobboldali tömörülések fogadták el a meghívását. Mivel a PSD-vel koalícióra készülő ALDE elméletileg mindkét oldal felé nyitott, Johannis annak az esélyét sem zárja ki, hogy a győztes baloldal nélküli kormány alakuljon. Ez csak matematikai esély – a hidegháborúra emlékeztető patthelyzet végén minden bizonnyal a PSD által jelölt kormányfője lesz Romániának. Az új parlament beiktatása után újabb konzultációs kör következik, de kérdés, találnak-e megoldást a problémára. A PSD önbizalomtól duzzadó vezetői egyelőre nem úgy tűnnek, mint akik hajlamosak a kompromisszumra.

A jelenség aggasztó, és sajnos nem csak Romániára jellemző. Emlékezzünk: idén augusztusban Magyarországon is visszaválasztották az adócsalásért és magánokirat-hamisításért elítélt gyömrői polgármestert (Kisléta első embere pedig jó ideje börtönben ül, de nem akar lemondani). Gyenes Levente gyömrői városvezető azt mondja: a tavasszal lezárult büntetőpere után ő lemondott, ezzel teljesítette kötelességét. Az augusztusi időközi választáson nyolcvan százalékkal (!) megnyert újabb mandátum azt bizonyítja, a választók megbocsátottak neki, s a korábbi lemondásával az előzőleg fennálló joghátránya is megszűnt, így már nem méltatlan a tisztségre. Ehhez azért a közigazgatási bíróságnak is lesz egy-két szava, de a dilemma itt is adott: erősebb-e a szavazók akarata a törvénynél? És persze van a régi magyar klasszikus, Horn Gyula „Na és?” kérdése, amikor pufajkás szerepvállalása került szóba. Ő is azt vallotta, a választók a múltja ismeretében hozták meg a döntést, és szavazták hatalomba az általa vezetett szocialistákat, így nincs helyük a legitimációt firtató kérdéseknek.

Lehet, naiv vagyok, de egy polgármesternek, miniszterelnöknek vagy bármely választott tisztségviselőnek meg kell felelnie alapvető erkölcsi kritériumoknak. Tisztesség, méltóság, bizalom kell ahhoz, hogy kiérdemelje a tiszteletet. Lehet, hogy ebben a bulvár által vezérelt világban tahósággal, bunkósággal, harsánysággal is lehet választást nyerni (és nem számít a múlt, mint ahogyan azt sokan vallják), de alapvető társadalmi érdek, hogy maradjon valami pozitív emberi tulajdonság is a hatalomban.