A héten az államelnök elkezdett konzultálni a pártokkal, de eddig csak a jobboldali tömörülések fogadták el a meghívását. Mivel a PSD-vel koalícióra készülő ALDE elméletileg mindkét oldal felé nyitott, Johannis annak az esélyét sem zárja ki, hogy a győztes baloldal nélküli kormány alakuljon. Ez csak matematikai esély – a hidegháborúra emlékeztető patthelyzet végén minden bizonnyal a PSD által jelölt kormányfője lesz Romániának. Az új parlament beiktatása után újabb konzultációs kör következik, de kérdés, találnak-e megoldást a problémára. A PSD önbizalomtól duzzadó vezetői egyelőre nem úgy tűnnek, mint akik hajlamosak a kompromisszumra.
A jelenség aggasztó, és sajnos nem csak Romániára jellemző. Emlékezzünk: idén augusztusban Magyarországon is visszaválasztották az adócsalásért és magánokirat-hamisításért elítélt gyömrői polgármestert (Kisléta első embere pedig jó ideje börtönben ül, de nem akar lemondani). Gyenes Levente gyömrői városvezető azt mondja: a tavasszal lezárult büntetőpere után ő lemondott, ezzel teljesítette kötelességét. Az augusztusi időközi választáson nyolcvan százalékkal (!) megnyert újabb mandátum azt bizonyítja, a választók megbocsátottak neki, s a korábbi lemondásával az előzőleg fennálló joghátránya is megszűnt, így már nem méltatlan a tisztségre. Ehhez azért a közigazgatási bíróságnak is lesz egy-két szava, de a dilemma itt is adott: erősebb-e a szavazók akarata a törvénynél? És persze van a régi magyar klasszikus, Horn Gyula „Na és?” kérdése, amikor pufajkás szerepvállalása került szóba. Ő is azt vallotta, a választók a múltja ismeretében hozták meg a döntést, és szavazták hatalomba az általa vezetett szocialistákat, így nincs helyük a legitimációt firtató kérdéseknek.
