Parkolópályán Budapest

Régen volt ennyire rossz éve a magyar fővárosnak, mint 2016-ban.

Volt már jobb éve is Budapestnek, mint 2016, de még helyénvalóbb az a megállapítás, hogy régen volt ennyire rossz. A zűrös, megoldatlan metróügyekkel olyan lett a vége is, mint ahogyan kezdődött. Akkor az oszlopháború kirobbanása adott témát hónapokig. Alig egy éve még fel sem ocsúdott a város az óévbúcsúztatás fáradalmaiból, sok helyen még törött pezsgősüvegek, szétszórt konfettik és papírtrombiták maradványai csúfították az utcákat, amikor fővárosi közszolgáltatók azt az egyértelmű fideszes politikai ukázt kapták: essenek neki 600-nál is több Mahir-oszlopnak, tépjék ki őket a helyükből akkor is, ha arra semmilyen jogalapjuk sincs. Jogvita volt, és az utóbbi állítást a bíróság első fokon ki is mondta, a per hamarosan folytatódik. Az, hogy egy hatalomnak ki tetszik, s ki nem, melyik vállalkozót támogatja, s melyiket nem, kin milyen úton-módon akar elégtételt venni valamiért, nem közügy. Márpedig hetekig arról szóltak a hírek, hogy a fővárosi önkormányzat közútfenntartói törvénytelenül szedik ki az oszlopokat, amelyek eredetijeit a XIX. század második felében telepítették a főváros utcáira. A méltatlan – és bírósági úton végül leállított, így kudarcba fulladt – akció nem öregbítette Budapest hírnevét. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a fővárost parkolópályára tették.

A múlt év végén Tarlós István főpolgármester még a HÉV-járatok leállításának lehetőségét sem zárta ki a közigazgatási határnál, amiért az állam nem fizette ki az agglomerációs közlekedés rá eső részét. Aztán úgy fideszesen megoldották a problémát, és végül „államosították” a HÉV-vonalakat, de hogy ez miért jobb, mint ha kifizették volna azt a néhány milliárd forintot, ma sem tudni. Ezzel el is jutottunk Budapest kihúzhatatlannak tűnő méregfogához, a közlekedéshez. Ha a tényleg minden területen súlyos, két évtizedes Demszky-örökségből csak ezt az egy ágazatot rendbe tették volna az elmúlt hat évben a kormánypártok, azt a fővárosiak többsége is méltányolta volna. Ehhez képest a 2010-ben a jobboldal számára megnyert szavazók is csak a szerencsétlenkedést, a belső politikai zsarolást és bosszúállást, a kicsinyességet, a nemtörődömséget látják.

Különösen az immár menetrendszerűen füstölgő 3-as metró hosszú évek óta halaszthatatlan felújításának kormányzati akadályozásánál. Miközben csak az elmúlt napokban sok milliárd forintnyi közpénzt osztott szét a kabinet fejlesztésekre, közöttük megyei jogú „modern” városok tömegközlekedésére, a lepusztult 3-as metró, így az azon utazók sorsa is függőben maradt. Hiába írt ki újabb közbeszerzést a BKV, a felújításra ténylegesen továbbra sincs forrás. Jól mondja a főpolgármester, hogy a közlekedési eszköz nem hat év alatt lett negyvenéves, viszont az ő „politikai közösségének” vezető szerepe sem tart tovább Budapesten kilenc évnél, ha a következő szűk három évben is így zajlik minden. Nem véletlen, hogy egyre több közvélemény-kutatás szerint az ellenzék, amely egységesnek korántsem mondható, átvette a vezetést a fővárosi pártversenyben. Közülük azok, akik felelősek a helyzet előállításáért, most azzal próbálkoznak, hogy még a 4-es metró általuk gyártott sarát is rákenjék utódaikra. Ez nem fog menni, már csak azért sem, mert a metrókocsik 2010 előtti beszerzése és a tanácsadóknak kifizetett uniós és hazai közpénzek elherdálása, korrupció gyanúja ügyében februárig nyomoz a Központi Nyomozó Főügyészség. Mindenki előtt világosnak kell lennie, hogy azért jelent ma gondot a 3-as metró, mert Demszkyék, amíg tehették, minden közpénzt a város tömegközlekedésén alig javító 4-es vonal építésére fordítottak, minden mást hátrébb soroltak. Viszont a mai próbálkozások, a rogáni, habonyi, tombori nyomásgyakorlások, a metrópótló és a városnéző buszoknál, és szinte az összes fontosabb fővárosi közbeszerzésnél nyilvánvalóvá vált agresszív piacszerzési kísérletek az innenső oldalról sajátosan „kiegyensúlyozzák” a szemrehányási muníciót.

A budapestiek pedig szerencsés esetben nézhetik a metrófüstöt (a szerencsétlenebbet mindenki elképzelheti), és hiába utazhatnak a budai fonódó villamosokon, és használhatják a felújított Széll Kálmán teret, 2016-ból inkább az előbbire fognak emlékezni. Meglehet, a fideszes kormány éppen emiatt gyengíti végletekig a várost, tudván: választói 2018-ban már nem hajtanak számukra elég hasznot. Ezért nem törődnek a budapestiekkel, noha az ingázókkal együtt csaknem kétmillióan vannak, s ezért csavarják ki a városháza kezéből az irányítás jogát, veszik el a beleszólás lehetőségét a Kopaszi-gát mellé tervezett felhőkarcoló vagy a törvénnyel elvitt Városliget, a Dagály uszoda és legutóbb az Erzsébet tér esetében. Budapestet parkolópályára tették, de néhány hónap múlva – amíg tehetik – mégis itt fogják csattogtatni avatóollóikat a mai hatalmasságok.