A demokrácia „fekete keddjeként” vonult be Romániában az újkori krónikákba 2013. december 10., amikor egyes törvénytervezetek megszavazásával, illetve más előterjesztések napirendre tűzésével a bukaresti parlamenti képviselők és szenátorok gyakorlatilag büntetlenséget próbáltak bebiztosítani maguknak. A honatyák mindenekelőtt a büntető törvénykönyvet akarták számukra előnyös módon átszabni.
Törölték például a köztisztviselők köréből az államelnöki, a parlamenti képviselői és szenátori tisztségeket, ezáltal gyakorlatilag megszüntették a köztisztviselőkre vonatkozó büntetőjogi felelősségüket. A büntető törvénykönyv másik módosítása révén megváltoztatták az érdekkonfliktus meghatározását, mégpedig úgy, hogy lehetetlenné váljék a közigazgatási tevékenység kivizsgálása érdekkonfliktus gyanúja esetén miniszterek, polgármesterek, önkormányzati képviselők ellen. (Az akkori törvényhozók szándékában állt fogvatartottak ezreinek kedvező amnesztiatörvényt, valamint a verespataki ciántechnológiás bányászat beindítása számára zöld jelzést adó jogszabályt is elfogadni, a közfelháborodás miatt azonban visszatáncoltak.)
Bár az akkoriban kétharmados parlamenti többséggel bíró román balliberális hatalom által kieszközölt módosítások az alkotmánybíróság vétója miatt soha nem léptek hatályba, a szándék mindenki számára nyilvánvaló volt: „szupermentelmi jogot” biztosítani a törvényhozók és más választott tisztségviselők számára. A romániai igazságszolgáltatási szervek, az ország nemzetközi partnerei azóta is a jogállam, valamint a korrupcióval szembeni küzdelem és a bűnüldözés elleni támadásként emlegetik a három évvel ezelőtti kísérletet.
Noha azóta általános megelégedésre jelentős mértékben erősödött az igazságszolgáltatás függetlensége, Románia esetében nagy merészség lenne visszafordíthatatlan folyamatokról beszélni. E téren már csak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének újraállamosítása és a marosvásárhelyi katolikus gimnázium létrehozása kapcsán indult bűnvádi eljárás is intő jelként szolgálhat. Sokatmondó adalék ugyanakkor, hogy a bukaresti „fekete kedd” egykori főszereplőinek – volt magas rangú román szociáldemokrata és liberális politikusokról van szó – többsége jelenleg börtönbüntetését tölti, külföldre szökött a nyomozó hatóságok elől, vagy visszavonult a közéletből. Egyetlenegy maradt közülük „talpon a vidéken”, mégpedig az általa vezetett Szociáldemokrata Pártot (PSD) a december 11-i parlamenti választásokon győzelemre vezető Liviu Dragnea.
Az új összetételű törvényhozásban az alsóház elnökévé megválasztott politikus csak azért nem jelöltette magát miniszterelnöknek, mert idén áprilisban jogerősen két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték választási csalás miatt, a kormány működését szabályozó romániai törvény pedig tiltja, hogy büntetett előéletű személyek bársonyszékhez jussanak a végrehajtó hatalomban. Dragneát amúgy nem zavarta volna a jogszabályi tiltás, ám Klaus Johannis államfő már a választásokat megelőzően előrebocsátotta: priuszosnak nem ad kormányalakítási megbízást.
Ebben a kényszerhelyzetben javasolta miniszterelnöknek a szociáldemokraták vezére a saját bizalmi emberét, történetesen egy török nemzetiségű muzulmán nőt, akinek jelölését tegnap az államfő – vélhetően a szír férje jelentette nemzetbiztonsági kockázat miatt – elutasította. Liviu Dragnea leplezetlen szándéka nyilvánvalóan az, hogy töröltesse a parlamentben az előmenetelét akadályozó törvénycikkelyt, ezt követően pedig maga költözzön be a miniszterelnöki hivatalnak otthont adó bukaresti Victoria-palotába. Ő és a hasonszőrű román politikusok ugyanis még a nagy szocialista mentoruk, Ion Iliescu exállamfő fémjelezte politikai egyszeregyen szocializálódtak: az ország törvényeinek addig van létjogosultságuk, amíg nem ütköznek személyes vagy pártérdekeikkel. (Iliescu hajdanában „finnyáskodásnak” nevezte a magántulajdon tiszteletben tartását, a kommunista visszarendeződés elleni 1990-es diáktüntetést pedig szétverette a bányászokkal.)
Amit a román szocdemek jelenlegi vezére akar, az tulajdonképpen minden bűnelkövető álma: a jogerős bírósági ítélet kihirdetése után törölni a büntető törvénykönyvből vagy a jogszabályokból magát az adott bűncselekményt. Mondani sem kell, mennyire ellentmond a jognak és a demokratikus alapelveknek a rehabilitáció eme teljesen rendhagyó formája, különös tekintettel arra, hogy a kormányfői tisztségért sóvárgó román politikust nem jogellenesen ítélték el, így sérelemről szó sem lehet. E maffia típusú politikai elhajlások miatt félő, hogy újabb sötét napok virradnak a román demokráciára és jogállamra.
