Összességében tehát Fillon Európa-programja nem EU-ellenes. Inkább a tisztázás irányába megy, mintsem ellene, inkább egyfajta visszatérés az V. köztársaság hagyományos francia felfogásához, mintsem közeledés a Nemzeti Front elképzeléseihez. Tény persze, hogy ez a program a föderalistákat éppen annyira nem elégíti ki, mint a vérmes euroszkeptikusokat. Ráadásul egyes elemzők joggal mutatnak rá, hogy hiányos: nem mond túl sokat arról, hogy például mihez akar kezdeni a demokratikus legitimitással bíró politikai testülettel, az Európai Parlamenttel, vagy hogyan alakítaná át az intézményközi egyensúlyt. És egyáltalán: ezeket a reformtörekvéseket miként akarná szerződésmódosítás nélkül megvalósítani? (Mert azt már tudjuk, hogy a szerződések ügyét Fillon újra megnyitni nem akarja.)
Az unió másik motorja, Németország számára Francois Fillon, ha a franciák elnöknek választják, egészen biztosan nem lesz olyan könnyű partner, mint a jelenlegi francia köztársasági elnök, Francois Hollande. Ugyanakkor nem valószínű, hogy ez páni félelemmel tölti el Berlint. A jelenlegi, látványos német hegemónia, a francia ellenállás teljes hiánya ugyanis sem Németországnak, sem az európai közös projekt népszerűségének nem kedvez. Paradox módon tehát egy kicsit erősebb, kicsit „problémásabb” Franciaország sokkal előnyösebb és előremutatóbb volna mind az uniónak, mind Németország uniós imázsának. Ennek ismeretében lesz majd izgalmas figyelni, mi történik, mi hangzik el Francois Fillon és Angela Merkel német kancellár januárra tervezett találkozóján, hiszen ha másból nem, akkor abból a sajtótájékoztatóból már képet kaphatunk a – bizonyos választási forgatókönyvek megvalósulása mellett – várható uniós jövőről.
Végül fontos kérdés, hogy ez a várható jövő mit jelentene Magyarország és a magyar mozgástér számára. Fillon oroszbarátságáról, illetve annak uniós és közép-európai következményeiről már sok szó esett, arról viszont kevesebb, hogy Fillon Európa-programja nemcsak a két- és többsebességes Európa-koncepciók egyikének a megvalósulását jelentené (hiszen a többsebességes Európa létezése már ma is tény), hanem annak kimondását is, hogy az eurót használó tagállamok bizonyos formában egyenlőbbek a többieknél. Ez a fejlemény feltétlenül kisebb befolyást és szűkebb mozgásteret ígérne a forinthoz ragaszkodó Magyarország számára, különösen akkor, ha a hazai szuverenisták, illetve a magyar export monetáris megsegítésére apelláló gazdaságpolitikusok továbbra is tartják, hogy a közös valutához való csatlakozás egyelőre nem érdekünk. Ez esetben mérlegelni kell, hogy a rövid távú gazdasági előnyökkel szemben milyen közép- és hosszú távú gazdasági és politikai kockázatok állnak, és hogy a fiskális unió elmélyülésével, a csatlakozási feltételek bonyolódásával mennyire nő meg a képzeletbeli fal a már csatlakozottak és a csatlakozni vágyók között. Végig kell gondolni, kliséktől és vágyálmoktól mentesen, hogy ez mit jelentene számunkra. Így tehát még magyar szuverenista szemmel sem biztos, hogy Francois Fillon szuverenistának tartott EU-programja feltétel nélkül üdvözlendő. A szuverenista klisék mögött ugyanis felsejlik az elmélyülő, de nyíltan többsebességes integráció gondolata, amely könnyen olyan hajóvá válhat, amelyről Magyarország mintegy véletlenül lemarad és kimarad.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!