Húsz percet tekertem a mínusz 11 fokban vasárnap reggel, hogy odaérjek a margitszigeti wellness-szállóba, a Magyar Úszó Szövetség rendkívüli tisztújítására. Néhány gyülekező újságíró kolléga megkérdezte, normális vagyok-e. Mondtam is, Rákoskeresztúrra hamarabb kiértem volna. És hát akárhogy is, de méltatlan ez. Egy félmosoly kíséretében rám hagyták, mind érzékeltük ugyanis, hogy az egyik legeredményesebb sportág legfontosabb évében egy korszakos összejövetelnek adott otthont a szálló, amely azonban a Margit híd irányából teljesen megközelíthetetlen, az Árpád hídi szigetlejárón autóval le lehet éppen jönni, de ilyen zimankóban gyalog vagy tömegközlekedéssel már elég kínos. A hagyomány viszont szent, ideszokott a Magyar Úszó Szövetség, és punktum.
Miért érdekes ez? A víváson kívül az úszás az egyetlen olyan sportágunk, amelyben több olimpiai aranyérmünk van, mint ahány ötkarikás részvételünk, a vizes világbajnokság pedig a foci- és az atlétikai vb utáni harmadik legnézettebb sportági esemény. És korszakos pillanat is volt: a 23-ig számolni tudó ovisok is tudják, Gyárfás Tamás hány év után távozott vasárnap.
A nyilvánosságban bizony sok mindent eltakart az úszóvezér és a bajnok látványos küzdelme, ami a politikában jól jött, mert sok mindenről segített elterelni a figyelmet. Most csodálkozhatunk rá például, hogy ugyanaz az építész egy éve még teljesen máshogyan kinéző épülettel jelentkezett a majdani Dagály uszoda terveként, mint ami a neve alatt heteken belül elkészül. Az is alig fért el a sportrovatok hasábjain, hogy a vb-felkészülés hajrájában a széttúrt vagy elmaradott uszodákban tényleg lehetetlen a válogatott úszók felkészülése. Kiszorult számtalan olyan cikk és riport, amely azt tárgyalta volna, hogyan szívja el a levegőt – a pénzügyi és jogi döntési lehetőséget – a sportági szövetségektől a 2016. november 8-án elfogadott új sporttörvény. S bár lapunkban arra azért sort kerítettünk, hogy taglaljuk, miként kebelezett be több sportszövetséget a kormányoldal, de hogy miben testesül meg a politika gördülékeny befolyásszerzése, annak tárgyalása szinte elsikkadt a „bajnok-forradalmár” és a „komcsi kövület” konfliktusának árnyékában.
Aztán egyszer csak minden világos lett, és egyértelmű; kiderült, hogy a turisztikai kormánybiztos Bienerth Gusztáv lesz az új elnök, akivel kapcsolatban egyébként tökéletesen mindegy, hogy fideszes-e, vagy sem. Nincsenek előítéleteink, benyomásaink azonban igen: nem tagadjuk, bármilyen felsőbb akaratot simán végrehajtó technokratának tűnik; a kormánysajtó amúgy „menedzserszemléletű vezetőnek” tartja. A kemény és mostoha pártállami években mindenesetre eljutott a Harvardig (ami akkortájt ritkaságszámba ment), aztán hazatérve a Pricewaterhouse alapító-vezetőjeként elkészített két olimpiai pályázati tanulmányt, majd egy másik cég vezetőjeként az internetről összeollózott tanácsadói dokumentumot is megíratott a Groupama Aréna építésének kezdetén. Valahogy nem bukott futballvezetőként sem, amikor nulla szavazatot sikerült produkálnia a 2012-es magyar-horvát foci-Eb-pályázat kapcsán MLSZ-külügyérként, noha Csányi szó nélkül kivette a kezéből a kaviároskanalat 2010 után.
Itt egy kicsit meg is kell állnunk, hiszen vasárnap Hosszú Katinka szemébe mondta, hogy soha nem dolgozott együtt Gyárfás Tamással, ami történetesen nem igaz, hiszen az Eb-pályázat idején közvetlen főnöke volt a leköszönő elnök. Csak hát Katinka tegnapelőtt ezt akarta hallani, ennek következtében Bienerth Gusztáv ezt is mondta. Mostantól a figyelem középpontjában dolgozhat majd. Vizsgaeredményét júliusban a vizes vb után tudhatjuk meg, bizonyítványát szeptemberben (Lima, döntés a 2024-es olimpia helyszínéről) kapja kézhez.
