Nálunk a bölcsődei két év és az óvodai három tapasztalata is az volt, hogy a gyermeket fél nyolc és kilenc között ajánlatos bevinni, és délután ötig kellett/kell érte menni. Munkahelyéről távozva már négykor autóba ült vagy buszra, metróra szállt az ember, nehogy késsen. Mert akkor pironkodhat, szabadkozhat a felmosórongyot csavargató takarítók, már hazakészülő dadusok, óvodapedagógusok előtt.
Sokszor eszembe jutott az elmúlt években, hogy miért nem lehet egyfajta – akár térítésköteles – ügyeleti rendszert bevezetni, amikor tartós igény esetén az óvodai dolgozók tovább ott maradnak. Szerintem senki nem tiltakozna, a százezres nettó fizetésért tevékenykedő dadusok, a százhúsz-százötvenezerért dolgozó óvodapedagógusok bizonyára nem.
Mindez pedig úgy merült fel bennem, hogy az iskolai nyílt napokat látogatva azzal szembesültem: az általános iskolában sem lesz jobb a helyzet. Délután ötre, ritkább esetben legkésőbb fél hatra a gyermekért kell menni. Az egyik iskolában egyenesen azt mondták: kérjük, hogy fél ötig jöjjenek el a gyermekükért. Indokolt esetben legkésőbb öt óráig! Ha valaki fél hatig sem jön, akkor fél hatkor értesítjük a rendőrséget és a gyermekvédelmet!
A bölcsődék, óvodák és iskolák nyitvatartása kicsit sem dolgozószülő-barát. Sőt, az intézmények vezetése sem szülőbarát.
Lehet, hogy most már tényleg ideje lenne újragondolni az óvodák és iskolák nyitvatartását?
###HIRDETES2###
