Kegyelmi állapot

Siralmas Obamának az adatkiszivárogtatókkal kapcsolatos hagyatéka.

Meglepő döntések sorozatával zárta nyolcéves elnökségét Barack Obama. Utolsó nyilatkozataiban a pénteken beiktatott Donald Trumpot ostorozta, de jutott ideje a Nobel-békedíjas politikusnak arra is, hogy elrendeljen egy líbiai bombázást. Az első afroamerikai elnök az utolsó hetében azonban leginkább kegyosztásával borzolta a kedélyeket. Obama ugyanis több száz elítéltnek kegyelmet adott vagy csökkentette a büntetésüket.

Előbbiek közül a legismertebb egy egykori tengerésztábornok, James Cartwright, utóbbiak közül pedig Chelsea (korábban Bradley) Manning. 2009–2010-ben Manning – akkor még férfiként – a bagdadi amerikai hírszerzés elemzője volt, így juttatott el az iraki és afganisztáni háborúval, valamint a guantánamói fogolytáborral kapcsolatos titkos iratokat és videókat a Julian Assange vezette WikiLeakshez. Az adatkiszivárogtatót 2010 tavaszán fogták el, és 2013-ban Marylandben a hadbíróság harmincöt év börtönbüntetésre ítélte, bár sokan halálbüntetést szántak volna neki. A börtönben részben nővé operáltatta magát, felvette a Chelsea nevet, kétszer öngyilkosságot kísérelt meg, és többször is kérvényt írt azért, hogy női börtönbe szállítsák át. Ezt ugyan mindig megtagadták, de a remek PR-érzékkel megáldott amerikai elnök mandátuma végén enyhített Manning terhein. Barack Obama azzal indokolta döntését, hogy egyrészt már így is „kemény éveket töltött a börtönben”, másrészt aránytalanul nagy büntetést kapott, harmadrészt pedig szerinte az ügyben már igazságot szolgáltattak.

Az indoklás vitatható; nem csoda, hogy amerikai sajtóértesülések szerint saját védelmi minisztere, Ashton Carter is határozottan ellenezte Obama elnök döntését. Tény, hogy az adatkiszivárogtatásnak mindig vannak nemzetbiztonsági kockázatai, hiszen ezeket az iratokat terrorista szervezetek is átnyálazzák. Egyes elemzések szerint Manning tette is követelt emberéleteket. Most nemcsak az őt eddig bűnözőként kezelő távozó kormány, hanem a pártok is nehéz helyzetbe kerültek. A WikiLeaks által a kampány során megtépázott demokraták ugyanis az Assange vezette szervezet, valamint az oroszok nyakába varrják a vereséget, Obama döntését viszont üdvözölték. Míg a döntést kritizáló Trump-hívők jelenleg éppen kedvelik a WikiLeakst és Oroszországot.

A fentiek alapján az egyetlen logikus magyarázatnak az tűnik, hogy Obama felhasználta Manninget egy nagyobb cél érdekében. A WikiLeaks vezére, Julian Assange ugyanis többször is ígéretet tett arra, hogy ha az Egyesült Államok szabadon engedi egykori kiszivárogtatóját, kész tárgyalni amerikai kiadatásáról. Assange ügyvédje szerint ugyan azonnali szabadon engedésről volt szó Manning esetében, a férfi a Reutersnek válaszolva csütörtök este azt mondta, hogy tartja ígéretét. Hozzátette: ha Manning májusban valóban szabadul, feladja magát, és hisz benne, hogy bármilyen ellene felhozott vádpontban neki van igaza. Persze merész ötlet megbízni egy adatkiszivárogtató-fejedelem szavaiban, ráadásul Manning sem örülhet maradéktalanul, hiszen mindennek ellenére büntetett előéletű marad, így nem várhatja, hogy az állam fizesse nemátalakító műtétjeit.

A fentieket a távolból, a demokratáknál gyűlölt ellenségnek számító Oroszországból szemléli Edward Snowden. Ő joggal kiálthatna kettős mércét, hiszen vele szemben továbbra is potenciális halálbüntetést emlegetnek az amerikaiak, pedig tette nem sokban különbözött Manningétől. Ehelyett azonban örömét fejezte ki a Twitteren, miközben az orosz hatóságok bejelentették: meghosszabbították Snowden tartózkodási engedélyét, sőt, az is felvetődött, hogy állampolgárságot kaphat. Mindezek alapján egyértelmű, hogy Obamának az adatkiszivárogtatókkal kapcsolatos hagyatéka siralmas, és ezen a képen az sem javít, hogy enyhített néhány kivételezett büntetésén.