Miközben Köln, Bécs és Salzburg tele volt „külföldiekkel kinézőkkel”, akiktől a helybéli és a turistaként odalátogató külföldi nőket kitörte a frász, addig a békés Budapest szilveszterkor simán külföldiekkel volt tele, akik vidáman vegyültek a magyar fiatalok közé. A Rudas fürdőbe félórás várakozás után lehetett bejutni, ezalatt magyar szót alig hallottam. A villamoson francia, angol, német, kínai szófoszlányok ütötték meg a fülemet. Mi tagadás, külföldieknek néztek ki ők is. De nem jöttek sűrű tömegben, százasával a pályaudvarainkról, és tudtak úgy viselkedni, ahogy külföldi turisták hazánkban bármikor. Jókedvűek voltak, vagy éppen részegen handabandáztak, egyre megy: nem bántottak senkit.
Sajnos hamar elmúlt a felháborodás, amely a nizzai merénylet után Manuel Valls szavait követte. Azért múlhatott el, mert ő csak kimondta, minek a jegyében tengeti napjait Európa, minek a jegyében politizál az Európai Unió. A francia miniszterelnök valójában csak annyit mondott, hogy a király meztelen. Csak megfogalmazta azt a passzivitásra berendezkedett politikát, amely a migráció elhibázott kezelése révén úgy viszonyul a terrorizmushoz, mint a földrengéshez, a cunamihoz vagy a nagy árvizekhez. A terrorizmus eszerint a természeti csapások szintjén van, civilizáltak vagyunk, el kell fogadni, együtt kell vele élni. Ez a gondolkodásmód még azt sem veszi számításba, hogy az európai ember ma már a természeti csapásokhoz sem úgy viszonyul, mint mondjuk az elpusztult Pompeii akkori polgárai. Tudósok dolgoznak azon, hogyan jelezhetnék előre minél pontosabban a földmozgásokat, a vulkánok kitöréseit. Akkor miért kellene az emberi gonoszság, befolyásszerzés és bosszúvágy által működtetett ördögi rendszert elfogadni úgy, mintha az benne lenne a teremtésben? Miért kellene úgy viszonyulnunk hozzá, mint az ószövetségi ember a bibliai csapásokhoz?
