Már a kezdetektől bűnben fogant a 4-es metró, s mint tudjuk, bűnt sokféleképpen el lehet követni: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. E vétkek valamennyi formája megtalálható a metróügyben, amely hosszú időre kényszerpályára állította Budapestet.
A rendszerváltozás utáni legnagyobb és a jelenlegi magyar kormány szerint a legkorruptabb fővárosi és állami beruházásról az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) készített lesújtó jelentést, amely hemzseg az elmúlt évtizedben elkövetett bűncselekmények gyanújától. A metróépítés és az ahhoz részben kapcsolódó járműbeszerzés a hivatalos elszámoláson túl az 1990 után ráköltött, valamint a más területektől elvont mindennemű közpénzzel együtt eléri vagy tán meg is haladja az 500 milliárd forintot.
Úgy tűnik, mintha az Orbán-kabinet – tíz évvel az építkezés megindítása, több mint hat évvel a magyar hatóságok nyomozásának megkezdése és három évvel a metró átadása után – most pótolná be hirtelen az elmaradt elszámoltatást. Ezt a célt szolgálhatta a fővárosi Alstom-bizottság jelentése is a metrókocsik évtizedes beszerzéséről, aminek visszásságait 2010-ben egy hasonló, akkor még ellenzéki vezetésű testület már feltárta. Mégsem történt semmi mindaddig, míg a magyar ügyben a brit hatóságok több mint kétmilliárd forintnak megfelelő vesztegetés miatt vádat nem emeltek a francia Alstom londoni vezetői ellen.
Az OLAF-jelentés alapján az állam a keletkezett 167 milliárd forintos kárt és az amiatt kiszabható 76,6 milliárdos uniós büntetést behajtaná a felelősökön: a 2010 előtti MSZP–SZDSZ-kormányok és a volt budapesti városvezetés érintett tagjain. Lázár János kancelláriaminiszter szerint a jelentés, amelyet még éjt nappallá téve fordítanak angolról magyarra, „egy nemzetközi baloldali bűncselekményről számol be, amelyet Magyarországon szocialisták és multinacionális vállalatok Demszky Gábor vezetésével közösen követhettek el”. Helyettese, Csepreghy Nándor az elkövetési módokat sorolva hivatali visszaélésről, vesztegetésről, azaz korrupcióról számolt be.
Az ősbűnt a Horn-kormány követte el 1996. szeptember 17-én, amikor határozatot hozott az államadósság leépítése kapcsán tett orosz ajánlatok elutasításáról. Milyen gondolat vezette az ország szocialista és szabad demokrata vezetőit, amikor elvetették, hogy a metrót tapasztalt szakemberek gyakorlatilag ingyen építsék meg, ezt máig nem tudjuk. 1998. április 9-én történt a következő bűnös lépés, amikor Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter és Demszky Gábor volt SZDSZ-es főpolgármester törvénysértő módon kötötte meg a metrószerződést, s ezt 2001. december 12-én a Legfelsőbb Bíróság jogerősen meg is állapította. A volt miniszterelnök később is tevékenyen kapcsolódott a metróberuházáshoz: 2006. március 27-én, amikor már rég távozott a kormányfői székből, Budapest akkori vezetőjével együtt tette le a 4-es vonal alapkövét. Medgyessy Péter ekkor a metrókocsi-beszerzésen végül nyertes Alstom tanácsadója volt, s a franciáknak kedvező munkájáért 180 millió forintos díjazást kapott.
A legfőbb politikai felelősség kétségkívül személyesen magát Demszky Gábort illeti, akinek megalapozatlan és szakmaiatlan ígéreteit sokan elhitték 1990 és 2010 között. Annyi pénzből, amennyit a kétségkívül látványos, szép és kényelmes, de Budapest közlekedésén alig javító 4-es metróra elszórtak, a város teljes felszíni közlekedését megújíthatták volna. A bukott városvezető jogi felelősségre vonása azonban elmaradt, és ez felerősítette a szóbeszédet Demszky Gábor „érinthetetlenségéről”. A Hagyó Miklós-perben még csak tanúként sem hallgatták ki – némelyek szerint azért nem, mert tudhat valami terhelőt a mai kormánypártokról. Valami olyasmit, amit a jelenlegi ellenzéki pártok sulykolnak: a korrupció nem csak baloldali volt.
2010 előtt a metróbűnök egy része a szemünk előtt zajlott: néhány év alatt háromszorosára duzzasztották a költségeket, miközben az átadási határidőket folyamatosan módosítgatták. A 2010 után itt hagyott másfél tucat metrószerződést Tarlós István hat évvel ezelőtt újratárgyaltatta, tízmilliárd forintokkal csökkentve Demszkyék magáncégeknek közpénzből tett ígérvényeit. Az Alstom-szerelvények és a metróberuházáshoz kapcsolódó tanácsadói szerződések ügyében a Fidesz és az Állami Számvevőszék szinte haladéktalanul megtette a feljelentéseket. Ha a brüsszeli OLAF négy év alatt konkrét következtetésekre jutott, mégis mit csinált a teljes magyar ügyészi szervezet hat éven át? Miért csak tavaly ősszel tették át azt a dokumentációt a Központi Nyomozó Főügyészség asztalára, amelyet egyébként az itthoni hatóságok tájékoztatási célzattal megküldtek az OLAF-nak?
Számoltassák el Demszkyéket, tegyék! Jobb későn, mint soha, de a tetemes károkozás miatti felelősségre vonás elmulasztásáról a jelenlegi hatalomnak kell számot adnia. Így tisztességes.
