Az ősbűnt a Horn-kormány követte el 1996. szeptember 17-én, amikor határozatot hozott az államadósság leépítése kapcsán tett orosz ajánlatok elutasításáról. Milyen gondolat vezette az ország szocialista és szabad demokrata vezetőit, amikor elvetették, hogy a metrót tapasztalt szakemberek gyakorlatilag ingyen építsék meg, ezt máig nem tudjuk. 1998. április 9-én történt a következő bűnös lépés, amikor Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter és Demszky Gábor volt SZDSZ-es főpolgármester törvénysértő módon kötötte meg a metrószerződést, s ezt 2001. december 12-én a Legfelsőbb Bíróság jogerősen meg is állapította. A volt miniszterelnök később is tevékenyen kapcsolódott a metróberuházáshoz: 2006. március 27-én, amikor már rég távozott a kormányfői székből, Budapest akkori vezetőjével együtt tette le a 4-es vonal alapkövét. Medgyessy Péter ekkor a metrókocsi-beszerzésen végül nyertes Alstom tanácsadója volt, s a franciáknak kedvező munkájáért 180 millió forintos díjazást kapott.
A legfőbb politikai felelősség kétségkívül személyesen magát Demszky Gábort illeti, akinek megalapozatlan és szakmaiatlan ígéreteit sokan elhitték 1990 és 2010 között. Annyi pénzből, amennyit a kétségkívül látványos, szép és kényelmes, de Budapest közlekedésén alig javító 4-es metróra elszórtak, a város teljes felszíni közlekedését megújíthatták volna. A bukott városvezető jogi felelősségre vonása azonban elmaradt, és ez felerősítette a szóbeszédet Demszky Gábor „érinthetetlenségéről”. A Hagyó Miklós-perben még csak tanúként sem hallgatták ki – némelyek szerint azért nem, mert tudhat valami terhelőt a mai kormánypártokról. Valami olyasmit, amit a jelenlegi ellenzéki pártok sulykolnak: a korrupció nem csak baloldali volt.
2010 előtt a metróbűnök egy része a szemünk előtt zajlott: néhány év alatt háromszorosára duzzasztották a költségeket, miközben az átadási határidőket folyamatosan módosítgatták. A 2010 után itt hagyott másfél tucat metrószerződést Tarlós István hat évvel ezelőtt újratárgyaltatta, tízmilliárd forintokkal csökkentve Demszkyék magáncégeknek közpénzből tett ígérvényeit. Az Alstom-szerelvények és a metróberuházáshoz kapcsolódó tanácsadói szerződések ügyében a Fidesz és az Állami Számvevőszék szinte haladéktalanul megtette a feljelentéseket. Ha a brüsszeli OLAF négy év alatt konkrét következtetésekre jutott, mégis mit csinált a teljes magyar ügyészi szervezet hat éven át? Miért csak tavaly ősszel tették át azt a dokumentációt a Központi Nyomozó Főügyészség asztalára, amelyet egyébként az itthoni hatóságok tájékoztatási célzattal megküldtek az OLAF-nak?
