De az igazi feketeleves még csak ezután jött. Az RTL Klubnak küldött kormányzati válaszból ugyanis arra is fény derül, kit boldogítanának a sorozattal: a Kárpát-medencei oktatási intézményeket és külképviseleteket. Azt már meg sem kérdezem, érdeklődött-e valaki ezeknél az intézményeknél, hogy mitől lenne minőségibb, értékesebb, esetleg könnyebb a munkájuk és az életük. Mivel segíthetnénk őket? Nyakamat rá, hogy a Borovszky-enciklopédia nincs köztük. Ellenben lehet, hogy a szegényebb kárpátaljai iskolákban, ahol ilyentájt fűtőanyaghiány és emiatt akár szénszünet is bekövetkezhet, adott esetben elgondolkodnának a sorozat alternatív hasznosításán.
A nagykövetségek munkatársainak pedig nyilván a századfordulós Magyarországról szerzett tudásukat kell bővíteniük, és nem arról az országról tanulniuk eszeveszetten, ahol szolgálatot teljesítenek. Olyan anyagokra sincs szükségük, amelyek a mai magyar viszonyokat teszik érthetőbbé külföldön, ellenben olyanokra igen, amelyek a száz évvel ezelőtti állapotot írják le, és a külföldiek véletlenül sem tudják őket elolvasni, mert magyarul vannak.
Az a szörnyű gyanúm, hogy még csak az a megfontolás sem rejlik a tervezett könyvadományozás mögött, hogy a századfordulós Magyarországról tanuljon bárki is. Többet esetleg akkor tudunk majd, ha kiderül, ki lesz a szerencsés, aki hatszázmillióért előállíthatja a sorozatot. Kétségtelenül nagyon szép lesz. Beteszik majd a könyvszekrénybe, és nagy valószínűséggel többé nem is veszik elő. De a külképviselet külföldi látogatóinak meg lehet majd mutatni egy elegáns kézlendítéssel, hogy ilyenünk is van nekünk, magyaroknak. Szép, míves könyvgerinceink. Ezért adunk hatszázmillió forintot. Míves gerincekért.
