Százegy mandátum elegendő lesz

Nem a listának kell közösnek lennie, hanem a célnak: megállítani a Fideszt 2018-ban.

A gondolat nem új, hiszen már 2010 után felvetődött, és ma is heves szenvedélyeket vált ki. A dolgok mai állása szerint önmagában sem a baloldali ellenzék, sem a Jobbik nem lesz képes abszolút többséget szerezni a 2018-ban felálló új Országgyűlésben. Ez pedig a Fidesz-kurzus folytatását jelentené. Ideológiailag azonban olyan távol áll egymástól a bal- és jobboldali ellenzék, hogy még az esetleges összefogásuk gondolata is botránykő lehet a híveik számára.

A két tábor vezetőinek, valamint a velük rokonszenvező és a független értelmiségnek ezért elsősorban azt kellene eldöntenie, mit tekintenek a 2018-as választás alapvető céljának. A jelenlegi kurzussal szemben egy markánsan baloldali, illetve még jobboldalibb kormányzati ideológia és politika bevezetését? Ez esetben az összefogás puszta gondolata is káros a választási esélyeiket illetően. Vagy a nagyüzemi méreteket öltött korrupció leállítását, a sajtószabadság helyreállítását és a politikailag semleges közszolgálat garantálását? Ha ez utóbbi a cél, akkor minden tabun túllépve csak azon érdemes gondolkodni, hogyan lehetséges eljutni odáig.

A magyar választási rendszerben a kormányzati többséget alapvetően az egyéni körzetekben lehet megszerezni. Bár egy-két város esetében történt átszavazás a baloldali és a jobbikos szavazók részéről, reálisan nem lehet azzal számolni, hogy a baloldali és liberális pártok mindenütt közös jelöltet állítsanak a Jobbikkal. Az is kisebb csoda lenne, ha egymással sikerülne. Még kevésbé valószínű, hogy a szavazók beállnának egy ilyen közös jelölt mögé. Félő, hogy jelentős részük inkább „középre”, azaz a Fideszhez húzódna. A közös lista még abszurdabb lenne, technikailag és morálisan is meggyengítené a benne részt vevőket. Személy szerint amúgy az „összbaloldali” közös listát is károsnak tartom: egy piacpárti-liberális és egy önálló szocialista lista (közös egyéni jelöltekkel) szélesebb választói rétegeket tudna lefedni.

A Fidesz-kormány leváltására akkor van esély, ha a jobboldali, baloldali és liberális ellenzéknek sikerül minden potenciális hívét és minél több bizonytalan szavazót mozgósítania. A választási kampányban a különböző ellenzéki erőknek nem az összefogás mellett, de nem is egymás ellen kell kampányolniuk. Arra kell törekedniük, hogy a saját értékrendjükkel és a rezsim éles kritikájával minél több mandátumot szerezzenek. Ehhez azt kell bemutatniuk, hogy a mindent átható korrupció, a sajtószabadság korlátozása, a mindennapi életet átszövő félelem, a tömeges szegénység és létbizonytalanság megfékezhető: ha a Fidesz–KDNP száz mandátumnál kevesebbet kap az új parlamentben, akkor új korszak kezdődhet a magyar demokrácia történetében.

Lehetséges persze, hogy valamelyik ellenzéki párt végül – egyfajta új KDNP-ként – bemenne egy Fidesz vezette koalícióba. Ezzel azonban visszamenőleg és örökre magára venné a fideszes kurzus összes bűnét. Mivel az országot valakinek kormányoznia kell, ennek egyetlen elképzelhető alternatívája a mai bal- és jobboldali ellenzék egyszeri, technikai koalíciója lehet. A „nagy összefogás” hívei elsősorban egy új választási törvény megalkotását nevezik egy ilyen koalíció céljának. De az ehhez szükséges kétharmados többség ma illúziónak látszik. A legszűkebb abszolút többséggel is lehetőség van viszont egy új költségvetés és pótköltségvetés elfogadására, a korrupció forrásainak elzárására, új gazdaságpolitikára. A Fidesz-rezsimet végeredményben egyedül az ellopott közpénzek éltetik, a csapok elzárása gyorsan véget vetne a kurzusnak. (Sőt: középtávon a Fidesz megtisztulásához is vezethetne, hiszen egy normális jobbközép pártra szüksége lesz az országnak.) Ha mindez politikailag lehetséges, akkor gazdaságpolitikailag nem lehet akadálya, hiszen a Jobbik gazdasági szakemberei többnyire baloldali indíttatásúak.

A kampánynak azonban nem az összefogás trükkjeiről, hanem a korrupció útján elindult állam megállításáról és a szociális jogállam megteremtéséről kell szólnia. Nem a listának, a kampánynak, az ideológiának kell közösnek lennie. Csak a célnak: megbuktatni a Fideszt 2018-ban. Megállítva a korrupciót, helyreállítva a sajtószabadságot, megmentve az oktatást és az egészségügyet a széthullástól.

Százegy mandátum elég lenne a demokrácia újrakezdéséhez.