Mégis mi az oka, hogy szinte egyetlen komoly szavazáson sem merült fel a neve a legjobbak között? Talán az – és ez nekünk, magyaroknak igencsak fájó pont lehet –, hogy most feketén-fehéren kiderült: a kajak-kenu mint sportág sem anyagi, sem erkölcsi megbecsültségét tekintve nincs sehol a nagy húzóágazatokhoz, vagyis az úszáshoz, az atlétikához, a tornához vagy éppenséggel a teniszhez, a labdarúgáshoz képest. Csütörtökön 2016 legjobb magyar sportolóit választják meg. Itt, a szűkebb hazájában Kozák Danuta két kategóriában is a legjobb három között van – nőknél és csapatban a Szabó Gabriellával alkotott párossal, valamint a négyessel –, ám félő, ötszörös olimpiai bajnokként nem terem számára újabb arany. Ugyanis a labdarúgó-válogatott negyvennégy év után kijutott az Európa-bajnokságra, sőt, csoportjából elsőként tovább is jutott. Emlékezve arra, milyen katarzis volt ez a sikerekre ácsingózó magyar szurkolók számára, nem lenne meglepő, ha a nemzeti tizenegy megelőzéséhez két olimpiai bajnoki cím sem lenne elég.
Egyéniben pedig ott van a briliáns úszó Hosszú Katinka, aki Kozákhoz hasonlóan három aranyat nyert Rióban, szintén aratott az olimpia előtti Európa-bajnokságon, ráadásul szokás szerint „szétverte a világot” a rövid pályás szezonban. Eredményességben tehát egyformák – azért ne feledjük, Kozák Danuta megvédte a címeit, ami mindig nehezebb, mint megszerezni –, ezenkívül viszont maximum abban hasonlítanak, hogy mindkettőjüknek a férje az edzője. A medencében utolérhetetlen Katinka a parton mutatott viselkedésével időnként jobban megosztja az országot, mint a politikusok – férje, Shane Tusup még inkább –, míg az anyaszerepre készülő Danuta csendes személyiség, akárcsak férje, a szűk sportágán kívül szinte senki által nem ismert Somogyi Béla, aki ugyanúgy a londoni olimpia után vette át felesége szakmai munkájának irányítását, mint Tusup. És ugyanúgy támadták érte. Legalábbis akkor...
