Az új év egyik fontos, gazdasággal kapcsolatos híre az Egyesült Államokból: a Ford Motors törölte a Mexikóba tervezett 1,6 milliárd dolláros beruházását. A lépést a gyár a Ford Focus és Fusion modellek iránti kereslet visszaesésével indokolta (ezeket gyártották volna Mexikóban). Ugyanekkor a Ford illetékese bejelentette: a cég 700 millió dollárt fektet a Michigan államban lévő Flat Rock-beli gyárába, amely ezáltal az egyik legmodernebb részleg lesz. A döntést a Trump-adminisztráció várható intézkedéseivel indokolták, ugyanis a január 20-án beiktatandó megválasztott elnök az üzleti környezet lényeges javulásával biztatja az amerikai vállalkozókat.
Ismeretes, hogy Donald Trump és csapata jó ideje győzködte a Ford vezetését az Egyesült Államokon belüli beruházások előnyeiről. Az adócsökkentés és egyéb kedvezmények beígérése mellett a fenyegetés sem maradt el: Trump úgy a Ford, mint a Chevrolet néhány modelljét Mexikóban gyártó General Motors számára büntetővámokat helyezett kilátásba, amennyiben a szomszédos országban gyártott gépkocsikat a hazai piacon akarnák értékesíteni.
A megválasztott elnök célkeresztjébe kerültek az Amerikában dolgozó legális és illegális mexikói vendégmunkások hazautalásai is, amelyek blokkolását Trump még jelöltként beígérte – amíg Mexikó ki nem fizeti a határon építendő, migrációt megakadályozó falat. Ezek az utalások nagyjából kétszeresükre növekedtek az elnökválasztás lezárulása óta, egyébként éves szinten Mexikó legnagyobb dollárbevételét jelentik, jócskán meghaladva a kőolajexportból származó összeget. Láthatóan az érintettek komolyan veszik Trump fenyegetőzését. Jó okkal.
Ha beiktatása után az elnök további lépéseket tesz, az az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény, a NAFTA ellehetetlenülését vonja maga után. Trump nem fogja újratárgyalni a szerződést, mert nem lesz miről beszélni. A büntetőintézkedésekkel fenyegetett, és egyidejűleg adócsökkentéssel csábított amerikai vállalatok többsége legalábbis felülvizsgálja tervezett befektetéseit, és ha a büntetővámok életbe lépnek, kénytelen-kelletlen be is fogja zárni határon túli egységeit. A gyors folyamat következtében az amúgy sem acélos, alacsony olajáraktól is sújtott mexikói gazdaság az összeomlás rémével néz szembe. Tömeges munkanélküliség, menekülő tőke, sokadszorra összeomló peso, államcsőd vár rájuk.
A korábbi válságokkal szembeni különbség: a Trump-adminisztrációnak ezúttal nem áll majd módjában kimenteni Mexikót, sem saját forrásból, sem az IMF útján. Hiába lesznek olcsók a mexikói vállalatok, nem fogják felvásárolni őket amerikai befektetők, hiszen ezt büntetések követnék. Egy mexikói vállalat felvásárlása ugyanis tőkeexport, amit Trump minden eszközzel meg akar akadályozni.
Letaglózó következmény lesz a drogháború fokozódása. A drogkartelleket ugyanis nem lehet holmi fallal megállítani, mert mélyen beépültek az Egyesült Államokba. Például a Sinaloa kartell központja már egy ideje Chicagóban van. Ezeknek a bűnszervezeteknek kimeríthetetlen utánpótlásuk volt a mexikói nyomornegyedekből. A bűnözői életmód az utolsó kitörési pontjuk azoknak, akiknek nincs vesztenivalójuk. Trump korábban beharangozott intézkedései a drogkartelleknek hatalmas növekedési esélyt adnak. Ehhez járul a korrupt mexikói állam adó- és egyéb bevételeinek várható zuhanása. A korrupció nő, a rendőrök fizetése egyre kevesebbet ér majd, ha egyáltalán megkapják. Még többen állnak át: a Los Zetas már most is szinte kizárólag volt rendőrségi kommandósokból áll. Mexikóban a szervezett bűnözés totális hatalomátvétele fenyeget, a törvényességnek még a látszata is megszűnik.
Ennek pedig az Egyesült Államok lesz a fő vesztese. A kartellek már elárasztották Amerikát droggal. Trump Mexikóval kapcsolatos elképzelései miatt ez megsokszorozódhat, ami együtt jár az árak esésével, ezért (is) erősödik majd a piaci részesedésért, területekért folyó fegyveres harc, Amerika nagyvárosainak utcáin könyörtelenül, automata fegyverekkel, gránátvetőkkel, bombákkal, mindenre kész, az életet semmire nem becsülő maffiózókkal, mexikói és amerikai áldozatokkal, akik száma már most is ezrekben mérhető. Mi lesz, ha ez a szám megsokszorozódik? Ha New York, Los Angeles vagy Chicago Ciudad Juárezhez fog hasonlítani, ahol az utcára kilépni is életveszély? (Ez ügyben az olvasó figyelmébe ajánlom a Sicario című filmet.) Számít-e az adókedvezmény, ha az amerikai munkás nem tud elmenni a munkahelyére? Vagy a munkásokat páncélozott buszokon kell a gyárakba szállítani?
A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy a helyi rendőrség, a drogellenes ügynökség, a DEA és az FBI úgyszólván eszköztelen. Az évi 300 milliárd dolláros piacot hét mexikói kartell felügyeli. Ezzel szemben az FBI 2017-re tervezett költségvetése 9,5 milliárd dollár, a DEA pedig 2,1 milliárd dollárt kért ugyanerre az időszakra. Tízszer ennyi sem volna elég.
Donald Trump elnöknek joga van a Mexikóval fenntartott kapcsolatokat új alapokra helyezni. Ahhoz is, hogy megpróbálja hazacsábítani a külföldre települt amerikai tőkét. Az ehhez vezető úton azonban realista, a másik fél érdekeit is figyelembe vevő, és valamennyi kockázati tényezőt mérlegelő módszertant kellene alkalmazni. Viszont Trump eddig ismert Mexikó-politikája és már megtett lépései az Egyesült Államok számára könnyen nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek: nem kell ahhoz iszlám fanatikus, hogy Chicago és más városok utcáin szünet nélkül dörögjenek a fegyverek.
